VENEZUELA–SPANYOLORSZÁG 0–3 (0–3)
Puerto de La Cruz, Estadio Anzoátegui. V: G. Buckley (perui)
VENEZUELA: Vega – Rosales, F. Lucena, G. Perozo, Cichero – C. González (Meza, 64.), Seijas (J. Arango, a szünetben), Rincón, Maldonado (Di Giorgio, a szünetben), Orozco (Miku, a szünetben) – Moreno (A. Guerra, 74.). Szövetségi kapitány: César Farías
SPANYOLORSZÁG: Valdés (Casillas, 89.) – Arbeloa (Capdevila, 63.), R. Albiol, Marchena, Iraola – Iniesta (Cazorla, a szünetben), Busquets, X. Alonso (D. Silva, a szünetben) – Villa (Del Moral, a szünetben), Llorente (F. Torres, 63.), Pedro. Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
Gólszerzők: Villa (5.), Pedro (20.), X. Alonso (45.)
Amerikai „minitúrája” második állomásához érkezett kedden a spanyol labdarúgó-válogatott, hiszen az Egyesült Államok elleni bostoni fellépést követően ezúttal Venezuela volt az ellenfél, ugyancsak idegenben. És akárcsak néhány napja, ezúttal is könnyed győzelmet aratott a „furia roja”.
Az alaphangot már az 5. percben megadta David Villa gólja: a Barcelona támadója szabadrúgásból tekert szépen a kapu jobb oldalába. A labda Renny Vega kapusról pattant a hálóba, aki annyira a rövid oldalra várta a labdát, hogy meglehetősen későn reagálva dőlt el balra. 0–1
A venezuelaiakat feldühíthette a találat, ugyanis a következő percekben több kemény szabálytalanságot is elkövettek, a folytatásban azonban lehiggadtak, és a második játékrészre kifejezetten barátságos jelleget öltött az összecsapás.
Igaz, addigra már eldőlt a mérkőzés sorsa. A fölényben játszó spanyolok ugyanis már a 20. percben kétgólosra alakították a különbséget: Pedro egy szép háromszögelést követően pattogós lövéssel vette be a kaput. 0–2
A 45. percben Xabi Alonso tette le a labdát majdnem ugyanoda, ahova korábban Villa, és ő is betalált szabadrúgásból. A Real Madrid középpályása a jobb alsó sarkot vette célba és nem hibázott, hozzátehetjük, a sorfal és Vega kapus ekkor sem állt a helyzet magaslatán. 0–3
Fordulás után a spanyolok figyelme érthetőleg lankadt, az első félidőben hibátlanul működő ibériaiak védelme – amely gyakorlatilag minden poszton különbözött a tavalyi vb-n általában látottakhoz képest – olykor-olykor megingott, Tomás Rincón lövésénél Víctor Valdésnak nagy bravúrt kellett bemutatnia, hogy megőrizze hálója érintetlenségét.
A hajrára a hazaiak elkészültek erejükkel, a spanyolok azonban megelégedtek a „bemutató jellegű”, szép játékkal, az újabb gólok Fernando Torres beállítása ellenére is elmaradtak. A világbajnok 3–0-ra nyert Venezuelában.
2011. június 8., szerda
2011. június 7., kedd
A spanyolok Bostonban szégyenítették meg az amerikaiakat
A 2009-es, dél-afrikai Konföderációs Kupa legnagyobb meglepetéseként a tornára Eb-aranyéremmel érkező, legnagyobb favoritnak számító spanyolokat az amerikaiak 2–0-ra legyőzték az elődöntőben. Azóta a két csapat megélt néhány dolgot, a spanyolok például vb-aranyérmet szereztek rá egy évvel ugyanott. Az igazi visszavágás lehetőségére azonban várniuk kellett. Ha finoman akarunk fogalmazni, akkor cirádásan körülírjuk, hogy a vb-cím után a tétnélküli mérkőzéseken már kevésbé motivált spanyolok – erre célzott korábban Vicente del Bosque is, az argentinok és a portugálok elleni csúnya vereség sem illik bele igazán a gárdájáról kialakított képbe – ezúttal kimondottan felszívták magukat.
Az első félidőben gyakorlatilag saját játékuk magasiskoláját bemutatva – két barcelonai karmesterük, Xavi és Andrés Iniesta nélkül – lefutballozták a pályáról a vendéglátókat. Az amerikaiak reménytelenül kergették az ellenfelet és a labdát. A vendégek les miatt tévesen meg nem adott gól után kapufáig jutottak, majd a 27. percben már nem volt pardon. Beindult a gólgyár.
Előbb Santi Cazorla bombázott be 13 méterről egy visszagurított labdát a jobb felsőbe – jellemző, hogy egyetlen pályán lévő tudta volna szerelni, Sergio Ramos, aki szintén érkezett a második hullámban –, majd Álvaro Negredo egy védők mögé beemelt labdát megszelídítve jutott gólig a 32. percben. A kegyelemdöfést Cazorla adta meg, aki a 41. percben ismét egy bal oldalról visszagurított labdát bombázott a tizenhatoson belülről az akkor védőire, magára és talán az életre is kifejezetten mérges Tim Howard kapujába. Bár nem lőtt gólt, különösen David Silva tűnt tarthatatlannak a spanyolok közül.
A szünet után több cserét hajtott végre a két kapitány, ennek köszönhetően kiegyenlítettebbé vált a játék. A házigazdák fegyelmezetten, többet mozogva és határozottabban futballoztak, bár az irányítás ekkor is a spanyoloknál volt. Viszont mégsem jutottak el olyan könnyen Howard kapujáig, mint az első félidőben, amikor ötpercenként hozták a hálóőrre a sikító frászt.
A spanyoloknál Pepe Reina kezdhetett ugyan, de a stabil első számúnak számító csapatkapitány, Iker Casillas is megkapta a lehetőséget a hajrában. No nem a bizonyításra – hol van ő már attól –, hanem válogatottsági számának növelésére, 120-nál mostanság és bizonyára van még „pár" éve a 30 esztendős cerberusnak.
A szünetben érkező, és láthatóan nagy kedvvel mozgó Fernando Torres eközben góljai számát tudta növelni: a remek ütemű kiugratásra a balösszekötő helyén startolt rá, tolt egyet a labdán, majd éles szögből, védővel a nyakában nyolc méterről a hosszú alsóba spiccelt. Ezzel beállítva a végeredményt.
A hajrára is maradt azért a tiki-takiból, a házigazdák meg alapos leckét kaptak a futball nevű játékból. A közönség nagy valószínűség szerint jól szórakozott, már amennyiben el tudott tekinteni a végeredménytől, de legalább attól, hogy melyik volt az ő csapata...
EGYESÜLT ÁLLAMOK–SPANYOLORSZÁG 0–4 (0–3)
Boston, Gillete Stadion, 68 756 néző
EGYESÜLT ÁLLAMOK: Howard – Spector, Lichaj, Onyewu (Goodson, a szünetben), Ream – Rogers (Dempsey, a szünetben), Jones (Bradelay, a szünetben), Edu (Cherundolo, a szünetben), Kljestan – Agudelo (Feilhaber, 67.), Altidore (Chris Wondolowski, a szünetben). Szövetségi kapitány: Bob Bradley
SPANYOLORSZÁG: Reina (Iker Casillas, 75.) – Sergio Ramos (Capdevila, 64.), Piqué, Albiol, Arbeloa – Cazorla, Busquets (Bruno, a szünetben), Xabi Alonso – David Silva (Borja Valero, 64.), Negredo (Fernando Torres, a szünetben), David Villa (Iniesta, a szünetben). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
Gól: Cazorla (27., 41.), Negredo (32.), Fernando Torres (73.)
Az első félidőben gyakorlatilag saját játékuk magasiskoláját bemutatva – két barcelonai karmesterük, Xavi és Andrés Iniesta nélkül – lefutballozták a pályáról a vendéglátókat. Az amerikaiak reménytelenül kergették az ellenfelet és a labdát. A vendégek les miatt tévesen meg nem adott gól után kapufáig jutottak, majd a 27. percben már nem volt pardon. Beindult a gólgyár.
Előbb Santi Cazorla bombázott be 13 méterről egy visszagurított labdát a jobb felsőbe – jellemző, hogy egyetlen pályán lévő tudta volna szerelni, Sergio Ramos, aki szintén érkezett a második hullámban –, majd Álvaro Negredo egy védők mögé beemelt labdát megszelídítve jutott gólig a 32. percben. A kegyelemdöfést Cazorla adta meg, aki a 41. percben ismét egy bal oldalról visszagurított labdát bombázott a tizenhatoson belülről az akkor védőire, magára és talán az életre is kifejezetten mérges Tim Howard kapujába. Bár nem lőtt gólt, különösen David Silva tűnt tarthatatlannak a spanyolok közül.
A szünet után több cserét hajtott végre a két kapitány, ennek köszönhetően kiegyenlítettebbé vált a játék. A házigazdák fegyelmezetten, többet mozogva és határozottabban futballoztak, bár az irányítás ekkor is a spanyoloknál volt. Viszont mégsem jutottak el olyan könnyen Howard kapujáig, mint az első félidőben, amikor ötpercenként hozták a hálóőrre a sikító frászt.
A spanyoloknál Pepe Reina kezdhetett ugyan, de a stabil első számúnak számító csapatkapitány, Iker Casillas is megkapta a lehetőséget a hajrában. No nem a bizonyításra – hol van ő már attól –, hanem válogatottsági számának növelésére, 120-nál mostanság és bizonyára van még „pár" éve a 30 esztendős cerberusnak.
A szünetben érkező, és láthatóan nagy kedvvel mozgó Fernando Torres eközben góljai számát tudta növelni: a remek ütemű kiugratásra a balösszekötő helyén startolt rá, tolt egyet a labdán, majd éles szögből, védővel a nyakában nyolc méterről a hosszú alsóba spiccelt. Ezzel beállítva a végeredményt.
A hajrára is maradt azért a tiki-takiból, a házigazdák meg alapos leckét kaptak a futball nevű játékból. A közönség nagy valószínűség szerint jól szórakozott, már amennyiben el tudott tekinteni a végeredménytől, de legalább attól, hogy melyik volt az ő csapata...
EGYESÜLT ÁLLAMOK–SPANYOLORSZÁG 0–4 (0–3)
Boston, Gillete Stadion, 68 756 néző
EGYESÜLT ÁLLAMOK: Howard – Spector, Lichaj, Onyewu (Goodson, a szünetben), Ream – Rogers (Dempsey, a szünetben), Jones (Bradelay, a szünetben), Edu (Cherundolo, a szünetben), Kljestan – Agudelo (Feilhaber, 67.), Altidore (Chris Wondolowski, a szünetben). Szövetségi kapitány: Bob Bradley
SPANYOLORSZÁG: Reina (Iker Casillas, 75.) – Sergio Ramos (Capdevila, 64.), Piqué, Albiol, Arbeloa – Cazorla, Busquets (Bruno, a szünetben), Xabi Alonso – David Silva (Borja Valero, 64.), Negredo (Fernando Torres, a szünetben), David Villa (Iniesta, a szünetben). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
Gól: Cazorla (27., 41.), Negredo (32.), Fernando Torres (73.)
Bajnokok ligája - döntő
A Barcelona Európa ura, az MU képtelen volt megállítani
BARCELONA (spanyol)–MANCHESTER UNITED (angol) 3–1 (1–1)
London, Wembley Stadion. V: Kassai (Erős, Ring - asszisztensek, Vad II I. - negyedik jv., Fábián, Bognár T. – 5. és 6. jv. – magyarok)
BARCELONA: Víctor Valdés – Dani Alves (Puyol, 88.), Mascherano, Piqué, Abidal – Xavi, Busquets, Iniesta – Villa (Sey. Keita, 86.), Messi, Pedro (Afellay, 92.) Vezetőedző: Josep Guardiola
MAN. UTD.: Van der Sar – Fábio (Nani, 68.), R. Ferdinand, Vidics, Evra – Valencia, Carrick (Scholes 77.), Giggs, Pak Dzsi Szung – Rooney, J. Hernández. Menedzser: Sir Alex Ferguson
Gólszerző: Pedro (27.), Messi (54.), Villa (68.), ill. Rooney (34.)
Sárga lap: Dani Alves (60.), Carrick (61.), Valencia (79.), Víctor Valdés (86.)
A két edző 19.30 után adta ki kezdőcsapatát. Pep Guardiola Carles Puyolt hagyta ki a kezdőből, míg Sir Alex Ferguson a „Chicharito” Hernández, Rooney duóra szavazott csatárposzton, Michael Owent ültette le a kispadra – a Premier League társgólkirálya, Dimitar Berbatov a keretbe sem került be a döntőn!
A döntő játékvezetői „legénysége” magyar: Kassai Viktor a legfiatalabb bíró, akire valaha BL-döntőt bíztak. Erős Gábor és Ring György asszisztensként segített, Fábián Mihály és Bognár Tamás kvázi gólbíróként működött közre, Vad II István pedig mint tartalék játékvezető támogatta Kassait.
Kassai 35 éves és 260 napos, az 1975-ös BEK-döntőt vezető francia Michel Kitabdijan korrekordját döntötte meg.
A Barcelona játszott pályaválasztóként hagyományos, gránátvörös-kék szerelésében, a Manchester United fehér-feketébe öltözött. Hatalmas élőképpel nyitott a döntő előtt mindkét szurkolótábor. A két kapitány Xavi Hernández és Nemanja Vidics volt. Tizenöt fokban kezdődött a találkozó, az eső addigra elállt – a két szurkolótábor teli torokból dalolva köszöntötte az európai futball két óriását. A United kezdett.
A két kapus közül Valdés melegedhetett be hamarabb, miután egy ártalmatlan, jobb oldali beadást kellett lehúznia nem sokkal a kezdés után. Két perc után jöhetett az első ápolás, Carrick rúgta nagyon fejbe a labdával Sergio Busquetst (természetesen nem szándékosan), az első lövést pedig egy agresszív labdaszerzés után Chicharito eresztette meg – a blokkba.
Az első percekben a Manchester United volt az agresszívabb, de emlékezhetünk rá: 2009-ben nagyon jól kezdett az angol csapat, majd egy védelmi kihagyás után hátrányba került, és Eto’o gólja tulajdonképpen végig sokkolta. Most legalább Eto’o-val nem kellett törődni…
A 8. percben hördült a nézősereg az első helyzet után: Wayne Rooney robbant rá egy hosszú Van der Sar-kirúgásra, de Valdés akrobatikus mozdulattal tisztázni tudott előle, kevéssel később egy védelmi zavar után ismét a spanyol kapusnak akadt dolga. A Barcelona a 11. percben jutott el az angolok kapuja elé, egy szöglettel, a kombináció végén Vidics takarított a tizenhatoson belül.
A 14. percben a labdát többet birtokló Barca kidolgozott egy helyzetet: Villa passzolt a jobb oldalon Dani Alveshez, akinek beadására Pedro érkezett, de nem találta el a kaput. Az egyre élénkebb Barca következő kísérlete az április óta vészes gólszegénységben szenvedő Villa nevéhez fűződött, a csatár kevéssel lőtt a tizenhatoson kívülről a bal kapufa mellé.
Villa hamarosan megmozgatta egy újabb lövéssel Van der Sart, az első tíz perc után a katalánok átvették az irányítást. Egy jellemző adat: Xavi az első húsz percben 37 passzt kísérelt meg – 37 volt jó közülük.
A United védelmének többször is nagyon melege lehetett, de Vidics és Ferdinand is nagyot mentett Messi elől. Sir Alex Ferguson jelezte, hogy elégedetlen – úgy jött ki „ketrecéből”, mint az oroszlán, és közvetlenül a pálya mellől ordított játékosainak. Az első félidő első felében a Barcelona labdabirtoklási fölénye hatalmas (71–29 százalék) volt, a lövésarány 4:1.
A 27. percben góllá érett a Barcelona fölénye: Xavi pazar labdával kínálta meg a jobbra ellépő Pedrót, aki teljesen üresen maradt, Vidics már nem tudott időben keresztezni, a fiatal csatár így a rövid oldalra, a bal alsóba lőtte a labdát – 1–0.
A Manchester United sokszor csak nyomozta a labdát, a 34. percben aztán Abidal beadása után Rio Ferdinand labdát szerzett, és ebből gólt érő, igen szép támadást vezettek az angolok. Giggs passzolt egy kényszerítő után Wayne Rooneyhoz az akció végén, aki ziccerben nézett szembe Valdésszel, és nagy erővel a kapu jobb oldalába vágta a labdát – 1–1 és némileg váratlan egyenlítés! Heves reklamálás nem volt, de lesgyanú igen – a visszajátszások tehetnek igazságot.
Különösebben nem hökkentette meg a Barcát a bekapott gól, Xavi lövése fütyült el a 37. percben a léc fölött, majd Iniesta kísérletezett, lövése Van der Sar kezében halt el.
A 42. percben kitűnő szabadrúgás-kombinációval etette meg a Barca a Unitedet, végül Pedro maradt le, de nagyon kevéssel (a védőknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi zajlott). Kassai hosszabbítás nélkül fújta le az első félidőt – a Barca fölénye gólt eredményezett, a United a semmiből egy nagyon szép góllal egyenlített, 1–1-ről folytatták.
A két szakvezető nem cserélt a szünetben, változatlan összeállításban és néhány kósza Barca-lövéssel folytatódott a döntő. Az 51. percben aztán előbb Dani Alves lövését kellett védenie Van der Sarnak, majd a kipattanó után Lionel Messi emelt volna a kapuba, de szándékát a védők meghiúsították.
Messi előbb finoman próbálta, úgy nem ment, aztán az 54. percben kevésbé finoman, úgy viszont igen.
Középpályás adogatás végén az argentin középen indult meg, a védők nem léptek ki rá, így 21 méterről lőtt, labdája laposan vágódott a kapu bal oldalába – 2–1! Ez volt egyébként Messi első gólja angol földön felnőtt tétmérkőzésen. Az élete utolsó tétmérkőzésén védő Van der Sar a visszajátszások alapján kicsit benne volt a gólban.
Kassainak a 60. percig nem kellett előhúznia a lapot (bár Valencia kezdett vészesen közel kerülni a gyufa kihúzásához sok szabálytalanságával), ekkor azonban villant a sárga, az Evrát felrúgó Dani Alves kapott figyelmeztetést.
Messi a 64. percben úgy fordult le Ferdinandról, hogy az angol védő kapásból másfél méter hátrányból olvashatta le a rendszámot, betalálnia viszont nem sikerült, mert Van der Sar lábbal védett. Egy perccel később már cifrázták a katalánok, pedig egyszerűen le is nullázhatták volna a Unitedet – a túljátszott akciót megúszták a fehér mezesek.
A 65. percben Xavi nézte meg magának a kapu jobb oldalát, Van der Sar repült és hárított – szögletre. A Barca-játékmester szöglete után nem tudott tisztázni az MU-védelem, Pedro lekészítette a labdát Iniestának, a középpályás bombáját Van der Sar védte.
Van der Sar sem tudta végig állni a sarat: a 68. percben David Villa Busquets passza után csodaszépen csavart a tizenhatos félkörének széléről a kapu bal felső sarkába – addig jóformán semmit sem csinált a csatár, ez viszont remek volt, 3–1!
A Man. Unitednek nem sok momentuma akadt, egy Rooney-lövés landolt a háló tetején, de a Barcelona teljesen kézben tartotta a mérkőzést. A 80. percben Giggs próbálta meg befelé hozni a labdát Villa mellett, a labda a spanyol kezére pattant, Kassai nem látott szándékosságot, így nem ítélt büntetőt, bár Giggs ezt nagyon szerette volna.
A hajrá viszonylag csendes volt: a Manchester Unitedben nem maradt erő (akarat igen, de az kevés volt), egyértelműen jobban játszó ellenfele békésen tarthatta az előnyt. Guardiola a legvégén pályára küldte Puyolt is, ünnepelhetett a katalán drukkerhad.
Iniesta még egy igen szemtelen emelést is megpróbált, a másik oldalon csak beadásokig jutottak. Időhúzó cserének még Ibrahim Afellay is bejött, az első gólt szerző Pedro távozott. Afellay kihasználta a rendelkezésre álló minimális időt még egy lövésre, Van der Sar védett.
Ez volt az utolsó említésre méltó jelenet: a Barcelona sokkal jobban játszott a Manchester Unitednél, és teljesen megérdemelten nyerte meg 1992, 2006 és 2009 után a legrangosabb európai kupát. Sir Alex Ferguson nem tudott ellenszert találni, csapata sem, az MU egyébként is jócskán elmaradt legjobbjától: Barcelona–Manchester United 3–1, negyedszer BEK/BL-győztes a Barca.
BARCELONA (spanyol)–MANCHESTER UNITED (angol) 3–1 (1–1)
London, Wembley Stadion. V: Kassai (Erős, Ring - asszisztensek, Vad II I. - negyedik jv., Fábián, Bognár T. – 5. és 6. jv. – magyarok)
BARCELONA: Víctor Valdés – Dani Alves (Puyol, 88.), Mascherano, Piqué, Abidal – Xavi, Busquets, Iniesta – Villa (Sey. Keita, 86.), Messi, Pedro (Afellay, 92.) Vezetőedző: Josep Guardiola
MAN. UTD.: Van der Sar – Fábio (Nani, 68.), R. Ferdinand, Vidics, Evra – Valencia, Carrick (Scholes 77.), Giggs, Pak Dzsi Szung – Rooney, J. Hernández. Menedzser: Sir Alex Ferguson
Gólszerző: Pedro (27.), Messi (54.), Villa (68.), ill. Rooney (34.)
Sárga lap: Dani Alves (60.), Carrick (61.), Valencia (79.), Víctor Valdés (86.)
A két edző 19.30 után adta ki kezdőcsapatát. Pep Guardiola Carles Puyolt hagyta ki a kezdőből, míg Sir Alex Ferguson a „Chicharito” Hernández, Rooney duóra szavazott csatárposzton, Michael Owent ültette le a kispadra – a Premier League társgólkirálya, Dimitar Berbatov a keretbe sem került be a döntőn!
A döntő játékvezetői „legénysége” magyar: Kassai Viktor a legfiatalabb bíró, akire valaha BL-döntőt bíztak. Erős Gábor és Ring György asszisztensként segített, Fábián Mihály és Bognár Tamás kvázi gólbíróként működött közre, Vad II István pedig mint tartalék játékvezető támogatta Kassait.
Kassai 35 éves és 260 napos, az 1975-ös BEK-döntőt vezető francia Michel Kitabdijan korrekordját döntötte meg.
A Barcelona játszott pályaválasztóként hagyományos, gránátvörös-kék szerelésében, a Manchester United fehér-feketébe öltözött. Hatalmas élőképpel nyitott a döntő előtt mindkét szurkolótábor. A két kapitány Xavi Hernández és Nemanja Vidics volt. Tizenöt fokban kezdődött a találkozó, az eső addigra elállt – a két szurkolótábor teli torokból dalolva köszöntötte az európai futball két óriását. A United kezdett.
A két kapus közül Valdés melegedhetett be hamarabb, miután egy ártalmatlan, jobb oldali beadást kellett lehúznia nem sokkal a kezdés után. Két perc után jöhetett az első ápolás, Carrick rúgta nagyon fejbe a labdával Sergio Busquetst (természetesen nem szándékosan), az első lövést pedig egy agresszív labdaszerzés után Chicharito eresztette meg – a blokkba.
Az első percekben a Manchester United volt az agresszívabb, de emlékezhetünk rá: 2009-ben nagyon jól kezdett az angol csapat, majd egy védelmi kihagyás után hátrányba került, és Eto’o gólja tulajdonképpen végig sokkolta. Most legalább Eto’o-val nem kellett törődni…
A 8. percben hördült a nézősereg az első helyzet után: Wayne Rooney robbant rá egy hosszú Van der Sar-kirúgásra, de Valdés akrobatikus mozdulattal tisztázni tudott előle, kevéssel később egy védelmi zavar után ismét a spanyol kapusnak akadt dolga. A Barcelona a 11. percben jutott el az angolok kapuja elé, egy szöglettel, a kombináció végén Vidics takarított a tizenhatoson belül.
A 14. percben a labdát többet birtokló Barca kidolgozott egy helyzetet: Villa passzolt a jobb oldalon Dani Alveshez, akinek beadására Pedro érkezett, de nem találta el a kaput. Az egyre élénkebb Barca következő kísérlete az április óta vészes gólszegénységben szenvedő Villa nevéhez fűződött, a csatár kevéssel lőtt a tizenhatoson kívülről a bal kapufa mellé.
Villa hamarosan megmozgatta egy újabb lövéssel Van der Sart, az első tíz perc után a katalánok átvették az irányítást. Egy jellemző adat: Xavi az első húsz percben 37 passzt kísérelt meg – 37 volt jó közülük.
A United védelmének többször is nagyon melege lehetett, de Vidics és Ferdinand is nagyot mentett Messi elől. Sir Alex Ferguson jelezte, hogy elégedetlen – úgy jött ki „ketrecéből”, mint az oroszlán, és közvetlenül a pálya mellől ordított játékosainak. Az első félidő első felében a Barcelona labdabirtoklási fölénye hatalmas (71–29 százalék) volt, a lövésarány 4:1.
A 27. percben góllá érett a Barcelona fölénye: Xavi pazar labdával kínálta meg a jobbra ellépő Pedrót, aki teljesen üresen maradt, Vidics már nem tudott időben keresztezni, a fiatal csatár így a rövid oldalra, a bal alsóba lőtte a labdát – 1–0.
A Manchester United sokszor csak nyomozta a labdát, a 34. percben aztán Abidal beadása után Rio Ferdinand labdát szerzett, és ebből gólt érő, igen szép támadást vezettek az angolok. Giggs passzolt egy kényszerítő után Wayne Rooneyhoz az akció végén, aki ziccerben nézett szembe Valdésszel, és nagy erővel a kapu jobb oldalába vágta a labdát – 1–1 és némileg váratlan egyenlítés! Heves reklamálás nem volt, de lesgyanú igen – a visszajátszások tehetnek igazságot.
Különösebben nem hökkentette meg a Barcát a bekapott gól, Xavi lövése fütyült el a 37. percben a léc fölött, majd Iniesta kísérletezett, lövése Van der Sar kezében halt el.
A 42. percben kitűnő szabadrúgás-kombinációval etette meg a Barca a Unitedet, végül Pedro maradt le, de nagyon kevéssel (a védőknek fogalmuk nem volt arról, hogy mi zajlott). Kassai hosszabbítás nélkül fújta le az első félidőt – a Barca fölénye gólt eredményezett, a United a semmiből egy nagyon szép góllal egyenlített, 1–1-ről folytatták.
A két szakvezető nem cserélt a szünetben, változatlan összeállításban és néhány kósza Barca-lövéssel folytatódott a döntő. Az 51. percben aztán előbb Dani Alves lövését kellett védenie Van der Sarnak, majd a kipattanó után Lionel Messi emelt volna a kapuba, de szándékát a védők meghiúsították.
Messi előbb finoman próbálta, úgy nem ment, aztán az 54. percben kevésbé finoman, úgy viszont igen.
Középpályás adogatás végén az argentin középen indult meg, a védők nem léptek ki rá, így 21 méterről lőtt, labdája laposan vágódott a kapu bal oldalába – 2–1! Ez volt egyébként Messi első gólja angol földön felnőtt tétmérkőzésen. Az élete utolsó tétmérkőzésén védő Van der Sar a visszajátszások alapján kicsit benne volt a gólban.
Kassainak a 60. percig nem kellett előhúznia a lapot (bár Valencia kezdett vészesen közel kerülni a gyufa kihúzásához sok szabálytalanságával), ekkor azonban villant a sárga, az Evrát felrúgó Dani Alves kapott figyelmeztetést.
Messi a 64. percben úgy fordult le Ferdinandról, hogy az angol védő kapásból másfél méter hátrányból olvashatta le a rendszámot, betalálnia viszont nem sikerült, mert Van der Sar lábbal védett. Egy perccel később már cifrázták a katalánok, pedig egyszerűen le is nullázhatták volna a Unitedet – a túljátszott akciót megúszták a fehér mezesek.
A 65. percben Xavi nézte meg magának a kapu jobb oldalát, Van der Sar repült és hárított – szögletre. A Barca-játékmester szöglete után nem tudott tisztázni az MU-védelem, Pedro lekészítette a labdát Iniestának, a középpályás bombáját Van der Sar védte.
Van der Sar sem tudta végig állni a sarat: a 68. percben David Villa Busquets passza után csodaszépen csavart a tizenhatos félkörének széléről a kapu bal felső sarkába – addig jóformán semmit sem csinált a csatár, ez viszont remek volt, 3–1!
A Man. Unitednek nem sok momentuma akadt, egy Rooney-lövés landolt a háló tetején, de a Barcelona teljesen kézben tartotta a mérkőzést. A 80. percben Giggs próbálta meg befelé hozni a labdát Villa mellett, a labda a spanyol kezére pattant, Kassai nem látott szándékosságot, így nem ítélt büntetőt, bár Giggs ezt nagyon szerette volna.
A hajrá viszonylag csendes volt: a Manchester Unitedben nem maradt erő (akarat igen, de az kevés volt), egyértelműen jobban játszó ellenfele békésen tarthatta az előnyt. Guardiola a legvégén pályára küldte Puyolt is, ünnepelhetett a katalán drukkerhad.
Iniesta még egy igen szemtelen emelést is megpróbált, a másik oldalon csak beadásokig jutottak. Időhúzó cserének még Ibrahim Afellay is bejött, az első gólt szerző Pedro távozott. Afellay kihasználta a rendelkezésre álló minimális időt még egy lövésre, Van der Sar védett.
Ez volt az utolsó említésre méltó jelenet: a Barcelona sokkal jobban játszott a Manchester Unitednél, és teljesen megérdemelten nyerte meg 1992, 2006 és 2009 után a legrangosabb európai kupát. Sir Alex Ferguson nem tudott ellenszert találni, csapata sem, az MU egyébként is jócskán elmaradt legjobbjától: Barcelona–Manchester United 3–1, negyedszer BEK/BL-győztes a Barca.
Primera División 38. forduló
Real Madrid: 102, Cristiano Ronaldo: 41
Real Madrid-Almería 8-1 (2-1)
Madrid (Santiago Bernabeu Stadion), v.: Villaneva
Real Madrid: Dudek (Jesús 78.) - Ramos, Pepe, Albiol, Arbeloa - Özil, Xabi Alonso, Kaká, (Granero 61.) C. Ronaldo - Adebayor, Benzema (Joselu 85.), vezetőedző: Jose Mourinho
kispad: Jesús (kapus), Joselu, Mandi, Canales, León, Granero, Carvalho
Almería: Esteban - J. Ortiz, García, Silva, Luna - Bernardello, Pellerano -(B. Ortíz 83.), Piatti, Corona, Crusat (Vargas 61.) - Uche (Goitom 82.), vezetőedző: Roberto Olabe
kispad: Alves (kapus), Vargas, Jakobsen, Goitom, Juanito, Acasiete, Ortíz
Gól: Ronaldo (4., 77.), Adebayor (30., 52., 73.), Benzema (48., 63.), Joselu (87.)ill. Uche (33.)
Kiállítás:
Sárga lap: Xabi Alonso (50.)
Néhány hete sokan bírálták azért Jose Mourinhót, hogy rendkívül deffenzív stílusban próbálta megállítani az FC Barcelonát, ezzel sutba vágta a Real Madrid hagyományait, dicső múltját. Igen, a katalánok ellen valóban nem volt látványos a sztárcsapat futballja, de csak arra a párharcra vonatkozhat a bírálat. A királyi klub futballistái ugyanis az utolsó bajnoki fordulóban is bizonyították, igenis feltalálják magukat az ellenfél kapujánál, képesek arra, hogy tökéletesen kiszolgálják a közönséget.
Pedig szombaton tényleg „csak” a szép búcsú lehetett az igazi motiváció. De! Éppen a 8-1-es eredmény mutatja, Mourinho ahhoz is ért, hogy teljesen „felesleges” találkozóra is felpörgesse együttesét. Az első félidőben még nem volt igazán látványos a játék, de a fordulás után a drukkerek és a sereghajtó játékosai is kapkodhatták a fejüket!
A Real fantasztikus teljesítménnyel búcsúztatta visszavonuló kapusát, a Liverpool FC-vel BL-győztes Jerzy Dudeket, sőt könnyen elképzelhető, Karim Benzema is utoljára öltötte magára a csapat mezét. A francia támadó igyekezett is, szép gólokat szerzett, ugyanígy tett a szintén a lehetséges távozók közé sorolt Emmanuel Adebayor is.
Cristiano Ronaldo pedig minden számítás szerint elérte a 40-es álomhatárt, a Marca és más média szerint is 41 találattal lett gólkirály. Hajtott is becsülettel az elmúlt hetekben elképesztően eredményes portugál fenomén!
A Real Madrid parádés bemutatóval búcsúzott a szezontól, amely szép sikert (Király Kupa) hozott, de némi keserűséget is a La Liga végeredményével és a Bajnokok Ligája elődöntőjével. Egyelőre nem tudjuk, milyen lesz a keret, csak a dortmundi Nuri Sahin és a müncheni Altintop érkezése a biztos. De már most fogadnánk arra, hogy a következő idényben is bivalyerős csapattal indul majd harcba Jose Mourinho. Akkor pedig remek sikereket is tartogathat a 2011-2012-es szezon a Realnak és szurkolóinak.
Tartalékosan is győzedelmes a Barcelona
Málaga – Fc Barcelona 1-3
Málaga, La Rosaleda (28 000 néző)
Játékvezető: Clos Gómez
Málaga: Caballero (Arnau 87’), Stadsgaard, Welington, Gámez, Apoño (Sandro Silva 69’), Duda (Portillo 69’), Camacho, Maresca, Eliseu, Fernández, Juanmi.
Barcelona: Pinto, Adriano (Alves 60’), Bartra (Mascherano 67’), Abidal (Pedro 72'), Maxwell, Fontàs, Thiago, S. Roberto, Afellay, Bojan, Jeffren.
Gólok: Seba Fernández (31’) illetve Bojan (43’), Afellay (76’), Bartra (84’)
Az első félidő nem is sikeredett látványosra, az elmondható, hogy inkább a Málaga tett meg többet a gólszerzés érdekében. A hazai csapat fáradozásait pedig a 31. percben koronázta siker: ekkor Duda hosszú passzát Juanmi készítette le Sebastián Fernándeznek, aki egy testcselt követően közelről lőtt a Barca kapujába. José Manuel Pinto beleért a labdába, hárítani azonban nem tudott.
A 42. percben megduplázhatta volna előnyét a Málaga, de Juanmi ziccerben hibázott, amiért nem sokkal később nagy árat fizetett a hazai csapat. Bojan Krkic harcolt ki egy tizenegyest, majd saját maga gurított higgadtan a jobb alsó sarokba.
A Barca csapatkapitánya ezúttal a szezonban kevés lehetőséget kapó Krkic volt. Ebben az idényben még nem volt ilyen fiatal cséká a bajnokságban – egyetlen csapat egyetlen meccsén sem. Krkic 20 évesen és 266 naposan vezethette övéit.
A második félidőben sem volt sok helyzet. A Barcelona azonban úgy tűnt, mégis megpróbálja győzelemmel zárni a bajnokságot. Ibrahim Afellay előtt adódott hatalmas lehetőség a 67. percben, de a télen szerződtetett holland ziccerben Wilfredo Caballero kapusba lőtt.
Nem sokkal később már egy nehezebb feladatot sikerrel oldott meg Afellay: a 76. percben egy cselt követően tekert a 16-os előteréből a bal alsó sarokba. A hajrában pedig a még abszolút peremembernek számító Marc Bartra fejesével alakult ki a végeredmény.
A Barca tartalékjaival is győzelemmel zárta a spanyol bajnokságot, és készülhet az egy hét múlva esedékes BL-döntőre.
További eredmények:
Hércules CF - Gijón 0–0
Deportivo - Valencia 0–2
Espanyol - Sevilla 2–3
Levante - Zaragoza 1–2
Mallorca - Atl. Madrid 3–4
Osasuna - Villarreal 1–0
Racing - Ath. Bilbao 1–2
Real Sociedad - Getafe 1–1
Real Madrid-Almería 8-1 (2-1)
Madrid (Santiago Bernabeu Stadion), v.: Villaneva
Real Madrid: Dudek (Jesús 78.) - Ramos, Pepe, Albiol, Arbeloa - Özil, Xabi Alonso, Kaká, (Granero 61.) C. Ronaldo - Adebayor, Benzema (Joselu 85.), vezetőedző: Jose Mourinho
kispad: Jesús (kapus), Joselu, Mandi, Canales, León, Granero, Carvalho
Almería: Esteban - J. Ortiz, García, Silva, Luna - Bernardello, Pellerano -(B. Ortíz 83.), Piatti, Corona, Crusat (Vargas 61.) - Uche (Goitom 82.), vezetőedző: Roberto Olabe
kispad: Alves (kapus), Vargas, Jakobsen, Goitom, Juanito, Acasiete, Ortíz
Gól: Ronaldo (4., 77.), Adebayor (30., 52., 73.), Benzema (48., 63.), Joselu (87.)ill. Uche (33.)
Kiállítás:
Sárga lap: Xabi Alonso (50.)
Néhány hete sokan bírálták azért Jose Mourinhót, hogy rendkívül deffenzív stílusban próbálta megállítani az FC Barcelonát, ezzel sutba vágta a Real Madrid hagyományait, dicső múltját. Igen, a katalánok ellen valóban nem volt látványos a sztárcsapat futballja, de csak arra a párharcra vonatkozhat a bírálat. A királyi klub futballistái ugyanis az utolsó bajnoki fordulóban is bizonyították, igenis feltalálják magukat az ellenfél kapujánál, képesek arra, hogy tökéletesen kiszolgálják a közönséget.
Pedig szombaton tényleg „csak” a szép búcsú lehetett az igazi motiváció. De! Éppen a 8-1-es eredmény mutatja, Mourinho ahhoz is ért, hogy teljesen „felesleges” találkozóra is felpörgesse együttesét. Az első félidőben még nem volt igazán látványos a játék, de a fordulás után a drukkerek és a sereghajtó játékosai is kapkodhatták a fejüket!
A Real fantasztikus teljesítménnyel búcsúztatta visszavonuló kapusát, a Liverpool FC-vel BL-győztes Jerzy Dudeket, sőt könnyen elképzelhető, Karim Benzema is utoljára öltötte magára a csapat mezét. A francia támadó igyekezett is, szép gólokat szerzett, ugyanígy tett a szintén a lehetséges távozók közé sorolt Emmanuel Adebayor is.
Cristiano Ronaldo pedig minden számítás szerint elérte a 40-es álomhatárt, a Marca és más média szerint is 41 találattal lett gólkirály. Hajtott is becsülettel az elmúlt hetekben elképesztően eredményes portugál fenomén!
A Real Madrid parádés bemutatóval búcsúzott a szezontól, amely szép sikert (Király Kupa) hozott, de némi keserűséget is a La Liga végeredményével és a Bajnokok Ligája elődöntőjével. Egyelőre nem tudjuk, milyen lesz a keret, csak a dortmundi Nuri Sahin és a müncheni Altintop érkezése a biztos. De már most fogadnánk arra, hogy a következő idényben is bivalyerős csapattal indul majd harcba Jose Mourinho. Akkor pedig remek sikereket is tartogathat a 2011-2012-es szezon a Realnak és szurkolóinak.
Tartalékosan is győzedelmes a Barcelona
Málaga – Fc Barcelona 1-3
Málaga, La Rosaleda (28 000 néző)
Játékvezető: Clos Gómez
Málaga: Caballero (Arnau 87’), Stadsgaard, Welington, Gámez, Apoño (Sandro Silva 69’), Duda (Portillo 69’), Camacho, Maresca, Eliseu, Fernández, Juanmi.
Barcelona: Pinto, Adriano (Alves 60’), Bartra (Mascherano 67’), Abidal (Pedro 72'), Maxwell, Fontàs, Thiago, S. Roberto, Afellay, Bojan, Jeffren.
Gólok: Seba Fernández (31’) illetve Bojan (43’), Afellay (76’), Bartra (84’)
Az első félidő nem is sikeredett látványosra, az elmondható, hogy inkább a Málaga tett meg többet a gólszerzés érdekében. A hazai csapat fáradozásait pedig a 31. percben koronázta siker: ekkor Duda hosszú passzát Juanmi készítette le Sebastián Fernándeznek, aki egy testcselt követően közelről lőtt a Barca kapujába. José Manuel Pinto beleért a labdába, hárítani azonban nem tudott.
A 42. percben megduplázhatta volna előnyét a Málaga, de Juanmi ziccerben hibázott, amiért nem sokkal később nagy árat fizetett a hazai csapat. Bojan Krkic harcolt ki egy tizenegyest, majd saját maga gurított higgadtan a jobb alsó sarokba.
A Barca csapatkapitánya ezúttal a szezonban kevés lehetőséget kapó Krkic volt. Ebben az idényben még nem volt ilyen fiatal cséká a bajnokságban – egyetlen csapat egyetlen meccsén sem. Krkic 20 évesen és 266 naposan vezethette övéit.
A második félidőben sem volt sok helyzet. A Barcelona azonban úgy tűnt, mégis megpróbálja győzelemmel zárni a bajnokságot. Ibrahim Afellay előtt adódott hatalmas lehetőség a 67. percben, de a télen szerződtetett holland ziccerben Wilfredo Caballero kapusba lőtt.
Nem sokkal később már egy nehezebb feladatot sikerrel oldott meg Afellay: a 76. percben egy cselt követően tekert a 16-os előteréből a bal alsó sarokba. A hajrában pedig a még abszolút peremembernek számító Marc Bartra fejesével alakult ki a végeredmény.
A Barca tartalékjaival is győzelemmel zárta a spanyol bajnokságot, és készülhet az egy hét múlva esedékes BL-döntőre.
További eredmények:
Hércules CF - Gijón 0–0
Deportivo - Valencia 0–2
Espanyol - Sevilla 2–3
Levante - Zaragoza 1–2
Mallorca - Atl. Madrid 3–4
Osasuna - Villarreal 1–0
Racing - Ath. Bilbao 1–2
Real Sociedad - Getafe 1–1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
