2010. április 29., csütörtök

A 2010 - es VB hivatalos dala

A dalt spanyolul és angolul adja elő K´naan és David Bisbal. Nekem nagyon tetszik, remélem nektek is tetszeni fog :)

A 2010 - es VB nyitódala

A nyitódalt Shakirától hallhatjuk majd, íme a klip angolul:



A dal spanyolul:

2010. április 22., csütörtök

Spanyol - Angol döntő? Torres szerint lehetséges

Fernando Torres szerint Angliának van a legnagyobb esélye rá, hogy döntőt játszhasson a spanyolok ellen a nyári labdarúgó világbajnokságon.

Sokan a spanyolok mellett a brazilokat tartják a dél-afrikai torna fő favoritjának, ám a Liverpool csatára szerint egy angol–spanyol mérkőzés lenne az álomdöntő.

„Ha az angolok leküzdik a saját pszichés gátjukat, akkor létrejöhet a Spanyolország–Anglia álomdöntő – idézi a Daily Express Torrest. – Sokan mondják, hogy nekünk van a legjobb kezdőtizenegyünk, de ha megnézzük az angolokat, akkor kiderül, hogy nekik van a második legerősebb kezdőcsapatuk a világon. John Terry és Rio Ferdinand személyében náluk játszik a legjobb védők közül kettő is, Stevie Gerrard a földkerekség legnagyszerűbb középső középpályása, Wayne Rooney pedig Lionel Messi mellett a legjobb formában lévő játékos jelenleg. Nehéz gyenge pontot találni náluk, csak arra lesz szükségük, hogy ne remegjenek meg a negyeddöntőben, ahol általában elvéreznek."

Forrás: nso.hu

2010. április 15., csütörtök

Spanyol felkészülési meccsek

A spanyol labdarúgó-válogatott három felkészülési mérkőzést is vív a világbajnokságot megelőző napokban.

Az Európa-bajnoki címvédő május 29-én Szaúd-Arábiával, június harmadikán Dél-Koreával játszik Innsbruckban, június nyolcadikán pedig Lengyelországot fogadja Murciában.

A spanyol válogatott az első vb-csoportmeccsét június 16-án Durbanben vívja, az ellenfél Svájc lesz.

Forrás: nso.hu

2010. április 8., csütörtök

Életrajzok - Fernando Torres


Teljes neve: Fernando José Torres Sanz
Születési hely és idő: Madrid 1984. március 20.
Pozíciója: csatár
Magassága/testsúlya: 186 cm/78kg

Fernando Torres egy középosztálybeli családban született Madrid egyik munkáskerületében, Fuenlabradában, ahol az alázatosság, a családszeretet, az idősebbek tisztelete a legfontosabb elvek közé tartozik, így őt is ezekre nevelték. Legfiatalabb családtagként születésétől fogva különleges figyelemben részesítették.

2 évesen kezdte rúgni a bőrt, ez volt első érintkezése a futballal. Kisbabaként azonban nem csak a rúgás ragadta magával, kedvenc időtöltései közé tartozott a különböző tárgyak hajigálása is. Előfordult, hogy még azt a játékautót is kidobta az ablakon, amelybe szülei félretett pénzüket rejtették. Szerencsére nem lett ebből komolyabb gond, így a kis Fernando hobbija csak egy anekdotaként maradt meg a család emlékezetében.

6 évesen már javában nézte a tévében futó mesesorozatokat. Az egyik ezek közül igazán felkeltette az érdeklődését: az Oliver és Benji. A sztori egy csapat fiatal srácról szólt, akik a történet elején még szórakozásból fociztak majd később profi labdarúgókká váltak. Miután befejeződött egy rész, a testvérével gyakran kimentek az udvarra játszani, és szerette elképzelni, hogy belőle is híres focista válik.

A Torres-családban azon kívül, hogy Fernando bátyja és apja alkalomadtán szívesen focizott néhány órát, volt egy vérbeli futballrajongó is, Nando nagyapja. Atletico de Madrid fanatikus volt és rengeteget beszélt unokájának imádott csapatáról, sőt még egy nevével ellátott Atletico ereklyét, egy díszes tálat is odaajándékozott a legkisebb Torresnek. Ez hatalmas hatást gyakorolt a fiúra és kezdte komolyabban venni a focit. A szomszédos kávéház csapatot szervezett 'Mario's Holland' néven - ez volt ugyanis a szokás Spanyolországban - és Fernando be is lépett. Három évig játszott teremfocit és itt tanulta meg igazán hogy milyen egy csapat részének lenni.

1996-ban bekerült az Atletico Madrid junior csapatába, pontosabban a Junior B-be. A bajnokságot ugyan nem nyerték meg, de jó helyen végeztek, és Torres egy év múlva már a Junior A-ban is megmutathatta tudását. Nemsokára leváltották az edzőt és Fernando Pedro Calvoval dolgozott tovább, akinek az első sikerét is köszönheti.

14 évesen két Nike-kupán is részt vett az Atleticoval, mindkét tornát megnyerték. Többek közt olyan klubok utánpótlásegyütteseit győzték le, mint a Real Madrid, a Barcelona, és az AC Milan. Abban az évben megszavazták az év legjobb junior játékosának, egy évvel később pedig aláírta szerződését az Atletico Madriddal. Ekkor ismerkedett meg Abraham Garciaval, azzal az edzővel, aki az egyik legfontosabb szerepet játszotta Torres karrierjében.

16 évesen kezdett el a Honour Divisionban, a spanyol U18-as bajnokságban játszani. Megrepedt a sípcsontja és meg kellett műteni, ezért decemberig nem léphetett pályára, és így az U16-os EB-n való részvétele is veszélybe került. 2001 elején azonban a nemzeti utánpótláscsapattal megnyerték az Algarve Tornát, és Torresnek megengedték, hogy részt vegyen az Európa Bajnokságon. Spanyolország meg is nyerte a 16 éven aluliak EB-jét, s a versenyen ő volt a legtöbb gólt rúgó játékos, így a torna legjobbja is. Madridba visszatérve olyan dolog történt Fernandóval, amit addig sohasem tapasztalt: az emberek felismerték az utcán.

Az EB után játszott egy meccset az U18-asokkal, és az Ifjúsági Bajnokok Kupája döntőjén is részt vett. Néhány nappal később Futre (az Atletico Madrid akkori edzője) felhívta Torrest és elmondta, hogy számítanak rá a nagycsapat edzésén. 2001. május 27-én Fernando bemutatkozhatott az Atletico felnőtt csapatában a Leganes elleni meccsükön, egy héttel később pedig berúgta első gólját az Albacete ellen.

Torres körül csak úgy pörögtek az események, és nemsokára elszenvedte élete első nagy csalódását is, hiszen az Atletico Madridnak nem sikerült feljutnia az első ligába (Primera Division). Ekkor még az Atleti a második spanyol bajnokságban szerepelt, és bár holtversenyben elsők lettek, gólkülönbség miatt a Getafe vehetett részt a következő évi La Ligában. A 2001/2002-es idényt már az Atletico Madrid nagycsapatában kezdte meg Torres, de nem ez volt élete szezonja. Annak ellenére, hogy Torresnek nem ment jól - mindössze 6 gólt rúgott - a klubnak sikerült a feljutás. Még 2001 novemberében a U17-es VB-n is képviselte Spanyolországot, de itt sem a csapat sem ő nem ért el kiemelkedő eredményt. 2002 júliusában a norvégiai U19-es Európa Bajnokságon is részt vett Torres. Mint 3 évvel korábban, most is megnyerték a kupát, és Fernando a torna gólkirálya és legjobbja lett.

Az Atleticonak tehát sikerült bekerülnie a Primera Divisonba, s ott kezdték meg a következő, 2002/2003-as szezont. Fernando első szezonja a spanyol bajnokságban igazán jól sikerült: 13 gólt lőtt, és a Barcelona illetve a Deportivo elleni meccseik után a szurkolók is felfigyeltek a fiatal és rendkívül tehetséges Torresre. 2003-ban az U21-es válogatottban is kipróbálhatta magát.

19 évesen jobb szezont produkált, mint addig bármikor, hiszen 20 góllal fejezte be az évet, és őt jelölték ki a Matracosok csapatkapitányává. Ekkor debütált a felnőtt válogatottban is és 20 évesen már EB-t játszott. De a sikerekkel párhuzamosan jött két újabb csalódás: az egyik, hogy az Atleti nem tudta elcsípni az UEFA Kupa indulást érő pozíciót, a másik pedig, hogy a válogatott a 2004-es portugál EB-n kikapott a házigazdáktól.

2005-ben ismét elszálltak az Atleticos álmai, hiszen megint nem tudtak kijutni Európába és a Királykupában is vereséget szenvedtek az Osasunától. Az év egyetlen pozitív eseménye az volt, hogy a spanyol válogatottal sikerült kvalifikálniuk a 2006-os németországi VB-re.

A 2005-2006-os szezonra az Atletico vezetősége új edzőt szerződtetett, a más kluboknál már bizonyító Carlos Bianchit. Az új menedzsernek nem sikerült beilleszkednie, és az idény első pár hónapjában pocsékul teljesítettek. Az edzőt menesztették, helyére Pepe Murcia került, akivel az Atletico sorozatban nyerte a meccseket, de a szezon eleji botladozások miatt megint nem sikerült a kijutás. A 2006-os németországi VB és a spanyol válogatott jelentette Fernando számára a reményt. Azelőtt soha nem vett részt világversenyen, és egy megvalósult álomnak tekintette azt, hogy játszhatott a tornán. Három góllal is megörvendeztette a spanyol szurkolókat és a csapat is kiválóan menetelt - egészen a franciák elleni nyolcaddöntő mérkőzésig. Az volt a legrosszabb meccsük az egész sorozatban és a vereség után indulhattak is haza.

Jött a nyár, és az átigazolási szezon, Torresnek pedig sok "kérője" akadt, de hogy bizonyítsa hűségét 2009-ig hosszabbította szerződését az Atletico Madriddal.
A következő, 2006-2007-es szezon viszont nem úgy zárult a klub számára ahogy tervezték, hiszen ismételten nem tudták megszerezni a BL- de még az UEFA-kupa indulási jogát sem. Fernando ennek ellenére továbbra is jól teljesített, de kezdett elgondolkodni azon, hogy érdemes-e tovább szenvednie a csapat sikereiért.

2007 nyarán minden megváltozott: a Liverpool is ajánlatot tett Fernando Torres átigazolására. Az Atletico sikertelen szériája és a Liverpool nagyszabású tervei is szerepet játszottak abban, hogy Torres meghozza élete egyik legfontosabb döntését és elhagyja a gyerekkora óta imádott csapatot. Olyan klubhoz akart szerződni, amely képes sikereket elérni, és trófeákat nyerni. Fernando azt nyilatkozta, hogy amikor megérkezett a Liverpool ajánlata arra kérte az Atletico Madrid vezetőit, hogy fontolják meg azt, mert ez az egyetlen klub ahová szívesen igazolna. Végül 2007. július 4-én megtörtént az átigazolás. Miután elbúcsúzott a madridi drukkerektől és a klub vezetőségétől Liverpoolba repült, ahol egy nagyszabású sajtótájékoztató keretében mutatták be új klubjában. 6 éves szerződést írt alá az angol klubbal, így barátnőjével, Olallával Liverpoolba költözött. Az első bajnoki gólját már az első hazai meccsén megszerezte. Az egész Anfield őt ünnepelte amikor Cech, a Chelsea kapusa mellett bepöckölte a labdát a hosszú sarokba, és saját bevallása szerint ez volt karriere egyik legszebb pillanata.

A 2007/2008-as szezonban Torres több egyéni sikert is elért a Liverpool Football Club-ban. 33 góljával ő lett a legtöbb gólt szerző idegenlégiós, 61 év után ő volt az első, aki két egymást követő anfieldi meccsén (Middlesbrough,West Ham) mesterhármast tudott elérni. A szezon alatt Rafa Benitezt, a Liverpool edzőjét többen is támadták, sőt a klub amerikai tulajdonosai között kirobbant vita is rontotta a helyzetet. A Vörösök a Premier League trófeájáért szóló versenyből korán kiírták magukat - a sok döntetlenre hozott meccsük miatt - de a Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig meneteltek (amiben a hihetetlenül gyenge kezdést látva sokan kételkedtek korábban). A Premier Leagueben végül a 4.helyen végeztek, amivel biztosították a BL-ben való indulásukat.

Az 2007/2008-as idény véget ért, Fernandót pedig jelölték az 2008-as EB-n induló spanyol keretbe. A svájci és ausztriai közös rendezésű Európa Bajnokságnak nagy reményekkel néztek elébe a spanyolok, hiszen rengeteg idő, 44 év telt el azóta, hogy válogatott szinten nem tudták meghódítani Európa csúcsát. A csoportkörben 100%-osan teljesítő spanyolok kíváló formát mutattak és gyönyörű focit játszva jutottak döntőbe, ahol a német válogatottat legyőzve sikerült hazavinniük a trófeát. A Luis Aragones vezette spanyol csapat 1:0-ra diadalmaskodott a németek felett, a találkozó egyetlen gólját Fernando Torres szerezte. Az U16-os és az U19-es EB-döntőt követően tehát ismét egyedül "A Kölyök" döntötte el a mérkőzés kimenetelét, s ezzel az Európa Bajnoki trófea helyét.

Decemberben Fernando átélhette karriere egyik legfontosabb pillanatát, felkerült ugyanis a FIFA Év Játékosa díj jelöltjei közé. A harmadik helyen végzett C.Ronaldo és Messi mögött, de ez így is hatalmas eredmény volt a számára.

Beköszöntött a tavasz és a Vörösök is új erőre kaptak. Előbb a Bajnokok Ligájában a Real Madriddal sorsolták össze őket és Torresnek végre sikerült elégtételt szereznie a régi ellenféllel szemben, majd ugyanebben a hónapban, márciusban Fernando 60-szoros válogatottá vált spanyol színekben, ezzel ő lett a legfiatalabb játékos, aki elérte ezt a mérföldkövet.
A Liverpool a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőkig jutott, ahol - mint az azt megelőző szezonban - ismét a Chelsea állította meg őket. Közben a bajnokságban több nagy gólarányú győzelmet is arattak. Szoros küzdelemben, de végül a Manchester megvédte bajnoki címét, a Vörösök csak a második helyen végeztek. Fernando a Liverpool utolsó meccsén lőtt góljával elérte az 50-es álomhatárt, nem sokkal ezt követően pedig behívták a dél-afrikai Konföderációs Kupán induló spanyol keretbe.

Életrajzok - Xabi Alonso


Teljes neve: Xabier Alonso Olano
Születési hely és idő: Tolosa 1981. november 25.
Pozíciója: középső középpályás
Magassága: 183 cm

Xabier Alonso Olano 1981. november 25-én született Tolosában. Igazi futballista-családból származik. Édesapja, "Periko" Alonso kétszeres bajnok a Real Sociedaddal, majd még egyet begyűjtött az FC Barcelona színeiben és húsz spanyol válogatottságig jutott.

Hat éves koráig Barcelonában élt, majd a családjával San Sebastiánba költözött. Itt kezdett el futballozni, rendszerint a Playa de la Conchán töltötte idejét. A baszk tengerparton találkozott Mikel Artetával is, akivel rengeteg trükköt igyekeztek begyakorolni. Látva érdeklődését, édesapja - bátyjával, Mikellel együtt - gyakran levitte őt a CE Sabadell edzéseire. Játékára elsősorban az ő stílusa hatott: inkább passzolni, minél jobb helyzetbe hozni a társakat, mint gólt lőni. Kezdetben védekező középpályásként szerepelt, ahol kulcsfontosságú minden egyes megjátszott labda.
Tizenöt éves volt, amikor Írországba került angolt tanulni egy Kells nevű városba. Itt megismerkedett a kelta futballal, ami a labdarúgásnak egy változata.

Alonso és Arteta arról álmodozott, hogy egyszer majd a Real Sociedad színeiben is együtt játszhatnak. Bár különböző iskolába jelentkeztek, mindketten egy helyi ifjúsági csapat, az Antiguoko mezében léptek pályára hétvégenként. Játékukra hamar felfigyeltek a nagy kluboknál is és kilenc év után elváltak útjaik. Alonso a Real Sociedadhoz, Arteta pedig az FC Barcelonához került. Ennek ellenére nem maradt társ nélkül, mivel most a bátyja lett a csapattársa, aki szintén ismert játékos lett.

Folyamatosan küzdötte fel magát a ranglétrán és tizennyolc éves korára már az első csapatban is bemutatkozhatott. 1999 decemberében, egy Logronés elleni Copa del Rey mérkőzésen lépett pályára először. Abban az idényben már nem kapott több lehetőséget, de a következő szezonban annál inkább. 2000-ben Javier Clemente edző az SD Eibarhoz küldte tapasztalatot gyűjteni. Közben édesapja meg néhány meccs erejéig a Real Sociedad trénereként tevékenykedett... 2001 januárjában a csapat nem állt túl fényesen a bajnokságban, az új edző, John Toshack visszarendelte a tehetséges játékost, bízva abban, hogy a szerencséjük visszatér. Nagy meglepetésre kijelölte a mindössze tizenkilenc esztendős középpályást csapatkapitánynak, jóllehet, hagyományosan az idősebb, tekintélyesebb játékosokat szokták ebbe a bizalmi pozícióba helyezni. Idény végére a csapat elkerülte a kieső zónát és a tizennegyedik helyen zárt. Toshack dícsérte Alonsót, kivételes dolog, hogy egy utánpótlásból alig felkerült játékos ilyen hatással legyen csapatára ezen a szinten.

Toshack és Alonso hatására a Real Sociedad újjáéledt. A wales-i mester külön edzésmódszereket dolgozott ki játékosa számára, hogy minél komplettebb labdarúgót neveljen belőle. Stabil középcsapatként végül a tizenharmadik helyre futott be a gárda a 2001/2002-es szezonban, Alonso harminc bajnokin három gólig jutott. A baszk klub ismét edzőt váltott és Raynald Denoueix érkezett, de Alonso meg tudta tartani helyét a csapatban.

Húsz év után a legjobb eredményt érték el a bajnokságban. Emlékezhetünk, hogy végig nagy csatában, mindössze két ponttal maradtak le az első helytől, éppen a Real Madriddal szemben. A klub történetében soha annyi pontot nem gyűjtöttek, mint akkor, és egyenes ágon kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába. A tekintélyes Don Balón magazin Xabi Alonsót választotta az év legjobb spanyol játékosának, aki a góllövésben is jeleskedett, a témeccseken tizenkétszer vette be az ellenfelek hálóját. Inaki Sáez számított rá a válogatottban, 2003 áprilisában Ecuador ellen egy barátságos mérkőzésen vetette be először (4-0). Sáez a következőképpen jellemezte: "Hihetetlen tartományt képes pontosan bejátszani, különleges meglátásai vannak."

A nyári átigazolási időszakban visszatért a Real Sociedadhoz Mikel Arteta, a korábban összeszokott páros azonban nem sokáig játszhatott együtt, Xabi Alonso ugyanis elfogadta a Liverpool ajánlatát. 10,7 millió font volt a vételár, a szerződést 2004. augusztus 20-án írták alá. Alonso nem panaszkodott, amiért nem sikerült Madridba szerződnie. Ehelyett inkább az új kihívásra koncentrált, már csak azért is, mert Angliában a Rafa Benítez vezette 'pool jónéhány spanyol légióst foglalkoztatott.

Benítez a saját filozófiájának megfelelően átalakította a Liverpoolt. Leigazolta Luis Garcíát a Barcelonától és a spanyolok technikai tudását ötvözte a többiek keménységével. Alonso augusztus 29-én játszotta első mérkőzését a Premier League-ben, és kikaptak ugyan a Bolton otthonában, nem rajta múlt a végeredmény. A Fulham ellen csereként állt be és felrázta a 2-0-s vesztésre álló Liverpoolt, szabadrúgásból betalált, végül 4-2-re fordított a csapat.

Hamar beilleszkedett az angol ligába. Az Arsenal elleni 2-1-es győzelem alkalmával is eredményes volt. A sérülésből visszatérő Steven Gerrard érkeztével már-már összeállt volna Benítez legerősebb középpályássora, azonban Alonso elszenvedte első komoly sérülését. Az új év nem indult jól számára. A Chelsea elleni rangadón Frank Lampard belépője nyomán eltört a bokája, így három hónapra kidőlt a sorból.

Emlékezetes a 2006. január 7-ei FA Kupa-mérkőzés a Luton Town ellen. 3-1-re is vezetett már a hazai csapat, végül 5-3-ra nyert a 'pool, többek között Xabi Alonso nem mindennapi góljaival. Először, 35 yardról vette be a kaput, majd 70 yardról (a felező vonalon túlról!!). Ezzel az egyik sportfogadónak különös örömet okozott. Az illetőt Adrian Hayward-nak hívják, és 200 angol fontot tett arra, hogy Xabi betalál a saját térfeléről az ellenfél hálójába. 25.000 font ütötte a markát... A kupa döntőjét majdnem kihagyni kényszerült,a Portsmouth ellen ugyanis bokasérülést szenvedett. A West Ham elleni fináléra vállalta végül a játékot, de a második félidőben le kellett cserélni. Csapata büntetőkkel végül elhódította a serleget.

2009 július végén kilátásba helyezte, hogy távozik klubjától. Csereként pályára lépett az Espanyol stadionavatóján, de augusztus 5-én aláírt a Real Madridhoz. Harminc millió fontot kapott érte korábbi egyesülete. Pedig úgy tűnt, nem szándékozik elhagyni az angol együttest. Döntését mégis megváltoztatta, mivel utolsó szezonjában már nem volt megfelelő a kapcsolata edzőjével, Rafa Benítezzel. Gerrard nemrégiben Alonso idő előtti távozásával indokolta a Liverpool gyenge idei szereplését. Madridban a 22-es számot kapta.

Életrajzok - Carles Puyol


Teljes neve: Carles Puyol Saforcada
Születési hely és idő: Pobla de Segur 1978. április 13.
Pozíciója: középhátvéd, jobbhátvéd
Magassága/testsúlya: 178 cm/80 kg

Napjaink egyik legnevesebb középhátvédje, emberfogója a katalán Carles Puyol, aki mindig szóba kerül, ha a drukkerek vagy szakemberek elszántságról, klubszeretetről, lelkesedésről, megbízhatóságról ejtenek szót.
A törzsgyökeres katalán családba született „Charlie” szülőhelyén, Lleida külvárosában kezdett el futballozni a La Pobla de Segur nevű kis klubban, de nagyon hamar a Barcelona akadémiájára, a Masiába került. Egy korcsoportban, egy csapatban játszott Gabrival, Thiago Mottával, Xavival, Luis Garciával, José Reinával, később Andrés Iniestával és Presas Oleguerrel. Velük került a felnőttek közé, többségükkel a válogatottba is. Már 1997-ben, 19 esztendősen tagja volt egy BL-mérkőzésen a profik keretének, de akkor, a Dinamo Kijev ellen csak a kispad volt osztályrésze.

Nem is volt könnyű dolga, hiszen akkoriban középen Miguel Angel Nadal és Fernando Couto, jobb szélen Abelardo, Michael Reiziger és Albert Ferrer állta útját kezdőbéli álmainak. Így aztán első bajnokiját a nagyok között csak 1999-ben vívhatta, addig a Barcelona B-ben edződött, míg lelkes játékára fel nem figyelt Luis van Gaal. Az öntelt holland szakember az új idény első fordulójában, a Real Madrid ellen, ráadásul idegenben vetette az akkoriban jobbhátvédként fungáló Puyolt, de a fiatal remekül helytállt Sávio ellenében, s hamar a szurkolók kedvence lett, kiszorítva Reizigert.

Két ok miatt lett hamar példakép: egyrészt kiváló „radír”, emberfogó lett belőle, aki a támadásokat is megfelelően tudta segíteni, másrészt sokszor ő volt az egyetlen katalán származású játékos a kezdőben. A következő évben világklasszissá nőtte ki magát, a Real elleni derbin, egymilliárd TV-néző szeme láttára levette a pályáról a disszidens Luís Figót. Tagja lett az U-21-es válogatottnak, akikkel 2001-ben Európa-bajnoki bronzérmet nyert, novemberben a hollandok ellen a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Három vb-selejtezőn szerepelt, majd a deporos Manu Pablo sérülése miatt az ázsiai tornán négy mérkőzést kapott José Camacho kapitánytól.

Természetesen láthattuk őt a 2004-es Eb-n is, ahol szintén nem okozott csalódást, pedig középhátvédként és jobbhátvédként is helyt kellett állnia. Igaz, hozzá volt már szokva a változatossághoz: a Barcában az idő tájt néha Phillip Cocu mellett középhátvédet, néha Reiziger helyett jobbhátvédet kellett játszania, sőt, nem egyszer megesett, hogy balhátvédként vagy védekező középpályásként lépett pályára! 2002-ben az uefa.com-on megválasztották az év jobbhátvédjének, cserébe a vezetők öt évvel meghosszabbították szerződését, a hírek szerint négymillió eurón felüli éves keresettel.

Amikor klubja az anyagi csőd szélén állt, 25 millióért árulták őt, aminek hősünk nem örült, de azt nyilatkozta, hogy ha a klubnak erre van szüksége a túléléshez, akkor szívesen távozik. Szerencséjére maradt, ami egy újabb bajnoki aranyat és Év csapata-tagságot eredményezett számára, amit egy idény múlva egy BL-arannyal és harmadik UEFA Év csapata-tagsággal is megspékelt. Ám a 2006-os világbajnokság rosszul sikerült számára: a csoportmérkőzéseken rutinból eljátszott ugyan (még egy gólpasszt is adott Ukrajna ellen), ám a franciák elleni kieséskor Zidane a harmadik gól előtt igencsak becsapta.

A 2004-2005-ös szezon kezdetén a játékostársak megválasztották csapatkapitánynak. Érdekesség, hogy harciassága miatt a helyi Barcelonai Sárkányok amerikai-futballklub is vele népszerűsíti magát. "Puyí" kétségkívül a nézők között is az egyik legnépszerűbb játékos, a Barca iránti elkötelezettsége, klubhűsége miatt sokan példaképként tekintenek rá. A pályán (és azon kívül is) megbízhatóságáról híres, védőmunkája a maga posztján páratlan. Igazi vezéregyéniség, a legnehezebb helyzetekben is folyamatosan bíztatja társait, akikkel kiválóan megérteti magát. "Charlie" Puyol a mai futballban egyedülálló személyiség, s egyértelműen a Barca oszlopa. Hiánya érezhető, s ha pályán van, nagy pluszt ad személyiségével és játékával társainak.

A ’Tarzan’ becenévre hallgató katalán a 2004-06 közötti időszakban kimagaslót nyújtva vezette a Klubot, és a csapatot. 2006-ban a BL-idény legjobb védőjének választott csapatkapitány élete formájában játszott. Középső védőként, karmesterként irányította csapatát. A következő két idényben, főleg 2007/08-ban teljesítménye haloványabbra sikerült, igaz, a csapat egésze sem nyújtott emlékezeteset. Az elnyert egyéni és csapatbeli címek után jött az elkerülhetetlen hullámvölgy, amit - remélhetőleg- a 2008/09-es szezontól egy hullámhegyre való felkapaszkodás követ.

A ’cséká’ legfőbb feladata a megújuló védelem irányítása, és a csapategység, a belső harmónia újbóli megerősítése lesz. 2008-ban Puyol a spanyol válogatottal is felért a csúcsra. A nyári Európa-bajnokságról aranyéremmel a nyakában tért haza, ami remélhetőleg a Barca-beli teljesítményére is üdítőleg fog hatni. Az EB-n ugyanis bebizonyosodott, hogy gyorsasága, helyezkedési képessége és harci szelleme nem kopott meg: az általa irányított spanyol védelem csak 3 gólt kapott az EB-n, a kieséses szakaszt pedig kapott gól nélkül abszolválta.

2010. április 3., szombat

Spanyolország erős kerete

A spanyol válogatott kerete és várható kezdőcsapata jórészt azokból a játékosokból áll, akik a 2008-as Európa-bajnokságon aranyérmet szereztek, így az egyéni képességek mellett valószínűleg az összeszokottság sem okoz majd problémát az ibériai válogatottnak.

A világbajnokság közeledtével egyre több csapat háza tájáról érkeznek hírek a lehetséges utazókat illetően, de talán egy keretben sincs olyan kevés kérdőjel, mint a bombaerős spanyol válogatottban, mely még B-csapatával is masszív tényező lenne Dél-Afrikában. Ahhoz, hogy a három-négy kiadó helyre befutó játékosok személyét megtippelhessük, először a biztos résztvevők és a kezdőcsapat játékrendszerét kell megvizsgálnunk.

A kapuban a több mint százszoros válogatott Iker Casillas áll, aki a csapatkapitányi tisztséget is betölti, mögötte Pepe Reina helye már csak azért is biztos, mert kiváló képességei mellett ahhoz is van érzéke, hogy feldobja a csapat hangulatát – az Eb-győzelem hazai ünneplése során például a komplett keretet parodizálta a több tízezres tömeg előtt. A harmadik pozícióra viszont hárman is pályáznak.

Nem lenne meglepő, ha közülük David de Gea, az Atletico Madrid tizenkilenc éves kapusa lenne a befutó. Klubjában a szintén hatalmas tehetségnek tartott Sergio Asenjót szorította ki, és fiatal kora ellenére némi nemzetközi tapasztalattal is bír, hiszen 33-szoros utánpótlás válogatott. A spanyol futballban szisztematikusan lehetőséget biztosítanak a feltörekvő fiataloknak, hosszú távon gondolkodva egyértelműen az ő beválogatása lenne a legracionálisabb döntés.

Ebben az igen erős „hátszéllel" rendelkező bravúrkapus, Diego Lopez akadályozhatja meg, aki a Real Madridnál nevelkedett, és két éven keresztül volt Casillas helyettese. A Villarrealban megbízhatóan teljesít, formahanyatlásnak nyoma sincs, ráadásul nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik.

Andrés Palop az utolsó jelölt, ő elsősorban nagy rutinjában bízhat, egy hosszú, megsüvegelendő pályafutás méltó jutalma lenne, ha ő tarthatna a csapattal. Nem mellesleg ő is híres bohóckodásairól, és mivel a harmadik számú kapusposztnak túl sok gyakorlati jelentősége nincs, még akár ő is befuthat.

A védelemben Ramos, Puyol, Piqué, Raúl Albiol, Capdevila, Arbeloa és Marchena helye biztosnak tűnik, ebbe a csapatrészbe másnak szinte lehetetlen bekerülni. Ha mégis ki kellene emelni egy lehetséges jelöltet, akkor az Andoni Iraola, az Athletic Bilbao sokoldalú jobbhátvédje lehet. A pálya teljes hosszát képes bejátszani, kimondottan technikás, csapatában gyakran ő végzi el a pontrúgásokat, büntetőket, emellett kombinatív, az összjátékból is kiveszi a részét, ráadásul Sergio Ramosnak nincs igazi alternatívája a keretben.

A kezdősor a középpályán is megbonthatatlan, Marcos Senna, Xavi, Iniesta és David Silva félelmetes egységet alkot. Xabi Alonsónak helye van a keretben, mint ahogy a mélységi irányítóként, és a csatárok mögötti szerepben is bevethető Cesc Fabregas sem maradhat ki. A többi posztért viszont nagy csata várható.

Santi Cazorla tagságát maximum sérülése veszélyeztetheti. A mindkét oldalon használható, abszolút kétlábas játékos az Európa-bajnokság előtt került be a spanyol válogatottba (Riera helyett), és sikerült is megkapaszkodnia; mind Iniesta, mind Silva helyén tud játszani. Ha formája, kondíciója rendben lesz, valószínűleg őt is látni fogjuk.

A támadó középpályások sorát erősíti Jesús Navas, akinek – Bergkamphoz hasonlóan – elsősorban fóbiáival kell megküzdenie. Krónikus honvágy gyötri, egy hétnél hosszabb időre szinte képtelen elszakadni Sevillától (emiatt hiúsult meg szerződése a Chelsea-vel, de az edzőtáborokat is igen rosszul viseli), és a rendszeres pánikrohamokkal is szembe kell néznie. Képességeit tekintve gyors, jól cselez, lendületével képes a felállt védelem mögé kerülni, márpedig a spanyolok labdatartásra épülő taktikája ellen szinte minden csapat bekkelni fog.

Guti több poszton is bevethető, zseniális megmozdulásokra képes, ám az egyéniségéhez társuló kockázati potenciál minden bizonnyal felülírja majd vb-szereplését. Egyrészt képtelen huzamosabb ideig megbízhatóan teljesíteni, ami egy világversenyen alapkövetelmény lenne, másrészt lobbanékony természete megannyi kiállítást és öltözői szóváltást eredményezett már pályafutása során. A csapategység szentsége pedig előbbre való egy narcisztikus zseni egoizmusánál – mint ahogy azt Pellegrini is bebizonyította Guti számára, így részvétele nem valószínű.

Igaz ez Sergio Canalesre is, de egészen más okokból. A Racing Santander támadó középpályása a spanyol labdarúgás egyik legnagyobb ígérete, a Real Madrid máris hatéves szerződéssel kötötte magához, ám a válogatott egyelőre kategóriaugrást jelentene számára.

A hármas valenciai különítmény esete is érdekes lehet, Pablo Hernández, Joaquín és Juan Mata közül utóbbinak van a legnagyobb esélye a repülőjegyre. Elsősorban azért, mert megbízhatóbb teljesítményre képes, de az összjátékhoz is jobb érzéke van társainál. Gyenge pontja, hogy játéka kissé sablonos, nélkülözi a váratlan megoldásokat, és a keret támadóihoz képest kevésbé gólérzékeny.

Utolsó jelöltünk, Pedro Rodríguez (Barcelona) viszont éppen erről vált híressé a tavalyi szezonban, hiszen az első olyan játékos a történelemben, aki egyazon évadban hat különböző sorozatban (Spanyol bajnokság, Spanyol Kupa és Spanyol Szuperkupa, Bajnokok Ligája, Európai Szuperkupa, FIFA-klubvilágbajnokság) is gólt szerzett. Elsősorban a balszélen bevethető, de mint a spanyol utánpótlás oly sok képviselője, ő is kétlábas.

Hozzá hasonlóan Sergio Busquets is a katalánok saját nevelésű játékosa – a korábbi Barcelona-kapus, Carles Busquets fia –, két éve tagja a katalánok első csapatának, és minden esélye megvan, hogy Senna és Xabi Alonso mögött ő legyen a harmadik védekező középpályás. Ez a szerepkör nagy tapasztalatot igényel, Busquets játékának pedig még tisztulnia, élesednie kell, de tehetségét mi sem mutatja jobban, mint hogy klubja 80 millió euróban rögzítette kivásárlási árát. Josep Guardiolát talán emlékezteti valakire...

A középpályán tapasztalható bonyodalmakhoz képest a csatársor összetétele viszonylag lefutott kérdés, Fernando Torres, David Villa és Daniel Güiza évek óta kirobbanthatatlan. A vb-selejtezők végső szakaszában, mikor utóbbi kettő megsérült, Vicente del Bosque a Sevilla erőcsatárát, Alvaro Negredót hívta be a keretbe, és ő gólokkal, gólpasszokkal bizonyította, lehet rá számítani. Fizikai erejét remekül használja ki, de emellett okos, sőt, szemtelen megoldásokra is képes, egyelőre ő a fennmaradó hely első számú esélyese.

Fernando Llorente idén főként az Európa-ligában szerzett hat góljával (ezzel második a nyolcgólos Claudio Pizarro mögött) hívta fel magára a figyelmet, a bajnokságban szerzett kilenc találata már kevésbé kiemelkedő. Elsősorban a fejjáték az erőssége, hátrányára válik viszont, hogy lassú, és szerényebb képességű klubcsapatban játszik.

Talán a spanyol szurkolók között is sokan vannak, akik szívesen látnák Raúlt, a Real Madrid élő legendáját a keretben, ám erre szintén nem sok esély mutatkozik. Immár négy éve nem került be a válogatottba, mutatott játéka ezt nem is indokolja, szerepeltetése pedig olyan felfokozott médiaérdeklődéssel járna, aminek Del Bosque feleslegesen tenné ki csapatát.

Összességében semmi sem indokolja, hogy a szövetségi kapitány alapvető változásokat eszközöljön akár a válogatott keretében, akár játékrendszerében, így valószínűleg a vb-n is a már megszokott 4-4-2-es hadrendet láthatjuk. Sok labdabirtoklás, türelmes játék, váratlan ritmusváltások és persze az egyéni zsenialitás – ez jellemzi leginkább a spanyol válogatott futballját, amely Eb-címvédőként a világbajnokságra is nagy esélyesként utazhat.

Szavazás is található az nso.hu-n,aminek a jelenlegi állása a következő:











Forrás:nso.hu

Capello favoritja

„Spanyolország nagyszerűen játszik, hatalmas hittel futballoznak az Euro 2008 megnyerése óta” – jelentette ki Don Fabio.

A sikertréner szavaihoz nem kell kommentár, mindenki tapasztalja, a spanyol armada milyen magabiztosan nyeri tét- és felkészülési meccseit. Legutóbb bő egy héttel ezelőtt a francia válogatott kapott kemény leckét David Villáéktól, pedig a gyakorló találkozó helyszíne Párizs volt. Az Európa-bajnok azonban leiskolázta ellenfelét, a 2-0-s eredmény nem is fejezi ki hűen a két csapat közti különbséget.

„Edzőjük, Vicente Del Bosque jó barátom, minden pillanatban tudja, mi a helyes megoldás. Ez alapján is azt kell mondanom, hogy Spanyolország megérdemelné a győzelmet a döntőben!” – jelentette ki Fabio Capello.

A tapasztalt mester maga is ismeri a hispániai futball világát, hiszen pár évvel ezelőtt a Real Madrid dirigense volt. Személyesen érezhette át a spanyolok labdarúgás iránti imádatát és alázatát. Így szakértőként mondott pár szót a mostani bajnokságról, annak esélyeiről.

„Manuel Pellegrini kiváló munkát végez a Realnál, a csapat is hisz magában. Tudják jól, mit kell tenniük ahhoz, hogy megelőzzék a Barcelonát, bárki ellen képesek a jó eredmény elérésére”.