Életrajzok - Fernando Torres

Teljes neve: Fernando José Torres Sanz
Születési hely és idő: Madrid 1984. március 20.
Pozíciója: csatár
Magassága/testsúlya: 186 cm/78kg

Fernando Torres egy középosztálybeli családban született Madrid egyik munkáskerületében, Fuenlabradában, ahol az alázatosság, a családszeretet, az idősebbek tisztelete a legfontosabb elvek közé tartozik, így őt is ezekre nevelték. Legfiatalabb családtagként születésétől fogva különleges figyelemben részesítették.

2 évesen kezdte rúgni a bőrt, ez volt első érintkezése a futballal. Kisbabaként azonban nem csak a rúgás ragadta magával, kedvenc időtöltései közé tartozott a különböző tárgyak hajigálása is. Előfordult, hogy még azt a játékautót is kidobta az ablakon, amelybe szülei félretett pénzüket rejtették. Szerencsére nem lett ebből komolyabb gond, így a kis Fernando hobbija csak egy anekdotaként maradt meg a család emlékezetében.

6 évesen már javában nézte a tévében futó mesesorozatokat. Az egyik ezek közül igazán felkeltette az érdeklődését: az Oliver és Benji. A sztori egy csapat fiatal srácról szólt, akik a történet elején még szórakozásból fociztak majd később profi labdarúgókká váltak. Miután befejeződött egy rész, a testvérével gyakran kimentek az udvarra játszani, és szerette elképzelni, hogy belőle is híres focista válik.

A Torres-családban azon kívül, hogy Fernando bátyja és apja alkalomadtán szívesen focizott néhány órát, volt egy vérbeli futballrajongó is, Nando nagyapja. Atletico de Madrid fanatikus volt és rengeteget beszélt unokájának imádott csapatáról, sőt még egy nevével ellátott Atletico ereklyét, egy díszes tálat is odaajándékozott a legkisebb Torresnek. Ez hatalmas hatást gyakorolt a fiúra és kezdte komolyabban venni a focit. A szomszédos kávéház csapatot szervezett 'Mario's Holland' néven - ez volt ugyanis a szokás Spanyolországban - és Fernando be is lépett. Három évig játszott teremfocit és itt tanulta meg igazán hogy milyen egy csapat részének lenni.

1996-ban bekerült az Atletico Madrid junior csapatába, pontosabban a Junior B-be. A bajnokságot ugyan nem nyerték meg, de jó helyen végeztek, és Torres egy év múlva már a Junior A-ban is megmutathatta tudását. Nemsokára leváltották az edzőt és Fernando Pedro Calvoval dolgozott tovább, akinek az első sikerét is köszönheti.

14 évesen két Nike-kupán is részt vett az Atleticoval, mindkét tornát megnyerték. Többek közt olyan klubok utánpótlásegyütteseit győzték le, mint a Real Madrid, a Barcelona, és az AC Milan. Abban az évben megszavazták az év legjobb junior játékosának, egy évvel később pedig aláírta szerződését az Atletico Madriddal. Ekkor ismerkedett meg Abraham Garciaval, azzal az edzővel, aki az egyik legfontosabb szerepet játszotta Torres karrierjében.

16 évesen kezdett el a Honour Divisionban, a spanyol U18-as bajnokságban játszani. Megrepedt a sípcsontja és meg kellett műteni, ezért decemberig nem léphetett pályára, és így az U16-os EB-n való részvétele is veszélybe került. 2001 elején azonban a nemzeti utánpótláscsapattal megnyerték az Algarve Tornát, és Torresnek megengedték, hogy részt vegyen az Európa Bajnokságon. Spanyolország meg is nyerte a 16 éven aluliak EB-jét, s a versenyen ő volt a legtöbb gólt rúgó játékos, így a torna legjobbja is. Madridba visszatérve olyan dolog történt Fernandóval, amit addig sohasem tapasztalt: az emberek felismerték az utcán.

Az EB után játszott egy meccset az U18-asokkal, és az Ifjúsági Bajnokok Kupája döntőjén is részt vett. Néhány nappal később Futre (az Atletico Madrid akkori edzője) felhívta Torrest és elmondta, hogy számítanak rá a nagycsapat edzésén. 2001. május 27-én Fernando bemutatkozhatott az Atletico felnőtt csapatában a Leganes elleni meccsükön, egy héttel később pedig berúgta első gólját az Albacete ellen.

Torres körül csak úgy pörögtek az események, és nemsokára elszenvedte élete első nagy csalódását is, hiszen az Atletico Madridnak nem sikerült feljutnia az első ligába (Primera Division). Ekkor még az Atleti a második spanyol bajnokságban szerepelt, és bár holtversenyben elsők lettek, gólkülönbség miatt a Getafe vehetett részt a következő évi La Ligában. A 2001/2002-es idényt már az Atletico Madrid nagycsapatában kezdte meg Torres, de nem ez volt élete szezonja. Annak ellenére, hogy Torresnek nem ment jól - mindössze 6 gólt rúgott - a klubnak sikerült a feljutás. Még 2001 novemberében a U17-es VB-n is képviselte Spanyolországot, de itt sem a csapat sem ő nem ért el kiemelkedő eredményt. 2002 júliusában a norvégiai U19-es Európa Bajnokságon is részt vett Torres. Mint 3 évvel korábban, most is megnyerték a kupát, és Fernando a torna gólkirálya és legjobbja lett.

Az Atleticonak tehát sikerült bekerülnie a Primera Divisonba, s ott kezdték meg a következő, 2002/2003-as szezont. Fernando első szezonja a spanyol bajnokságban igazán jól sikerült: 13 gólt lőtt, és a Barcelona illetve a Deportivo elleni meccseik után a szurkolók is felfigyeltek a fiatal és rendkívül tehetséges Torresre. 2003-ban az U21-es válogatottban is kipróbálhatta magát.

19 évesen jobb szezont produkált, mint addig bármikor, hiszen 20 góllal fejezte be az évet, és őt jelölték ki a Matracosok csapatkapitányává. Ekkor debütált a felnőtt válogatottban is és 20 évesen már EB-t játszott. De a sikerekkel párhuzamosan jött két újabb csalódás: az egyik, hogy az Atleti nem tudta elcsípni az UEFA Kupa indulást érő pozíciót, a másik pedig, hogy a válogatott a 2004-es portugál EB-n kikapott a házigazdáktól.

2005-ben ismét elszálltak az Atleticos álmai, hiszen megint nem tudtak kijutni Európába és a Királykupában is vereséget szenvedtek az Osasunától. Az év egyetlen pozitív eseménye az volt, hogy a spanyol válogatottal sikerült kvalifikálniuk a 2006-os németországi VB-re.

A 2005-2006-os szezonra az Atletico vezetősége új edzőt szerződtetett, a más kluboknál már bizonyító Carlos Bianchit. Az új menedzsernek nem sikerült beilleszkednie, és az idény első pár hónapjában pocsékul teljesítettek. Az edzőt menesztették, helyére Pepe Murcia került, akivel az Atletico sorozatban nyerte a meccseket, de a szezon eleji botladozások miatt megint nem sikerült a kijutás. A 2006-os németországi VB és a spanyol válogatott jelentette Fernando számára a reményt. Azelőtt soha nem vett részt világversenyen, és egy megvalósult álomnak tekintette azt, hogy játszhatott a tornán. Három góllal is megörvendeztette a spanyol szurkolókat és a csapat is kiválóan menetelt - egészen a franciák elleni nyolcaddöntő mérkőzésig. Az volt a legrosszabb meccsük az egész sorozatban és a vereség után indulhattak is haza.

Jött a nyár, és az átigazolási szezon, Torresnek pedig sok "kérője" akadt, de hogy bizonyítsa hűségét 2009-ig hosszabbította szerződését az Atletico Madriddal.
A következő, 2006-2007-es szezon viszont nem úgy zárult a klub számára ahogy tervezték, hiszen ismételten nem tudták megszerezni a BL- de még az UEFA-kupa indulási jogát sem. Fernando ennek ellenére továbbra is jól teljesített, de kezdett elgondolkodni azon, hogy érdemes-e tovább szenvednie a csapat sikereiért.

2007 nyarán minden megváltozott: a Liverpool is ajánlatot tett Fernando Torres átigazolására. Az Atletico sikertelen szériája és a Liverpool nagyszabású tervei is szerepet játszottak abban, hogy Torres meghozza élete egyik legfontosabb döntését és elhagyja a gyerekkora óta imádott csapatot. Olyan klubhoz akart szerződni, amely képes sikereket elérni, és trófeákat nyerni. Fernando azt nyilatkozta, hogy amikor megérkezett a Liverpool ajánlata arra kérte az Atletico Madrid vezetőit, hogy fontolják meg azt, mert ez az egyetlen klub ahová szívesen igazolna. Végül 2007. július 4-én megtörtént az átigazolás. Miután elbúcsúzott a madridi drukkerektől és a klub vezetőségétől Liverpoolba repült, ahol egy nagyszabású sajtótájékoztató keretében mutatták be új klubjában. 6 éves szerződést írt alá az angol klubbal, így barátnőjével, Olallával Liverpoolba költözött. Az első bajnoki gólját már az első hazai meccsén megszerezte. Az egész Anfield őt ünnepelte amikor Cech, a Chelsea kapusa mellett bepöckölte a labdát a hosszú sarokba, és saját bevallása szerint ez volt karriere egyik legszebb pillanata.

A 2007/2008-as szezonban Torres több egyéni sikert is elért a Liverpool Football Club-ban. 33 góljával ő lett a legtöbb gólt szerző idegenlégiós, 61 év után ő volt az első, aki két egymást követő anfieldi meccsén (Middlesbrough,West Ham) mesterhármast tudott elérni. A szezon alatt Rafa Benitezt, a Liverpool edzőjét többen is támadták, sőt a klub amerikai tulajdonosai között kirobbant vita is rontotta a helyzetet. A Vörösök a Premier League trófeájáért szóló versenyből korán kiírták magukat - a sok döntetlenre hozott meccsük miatt - de a Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig meneteltek (amiben a hihetetlenül gyenge kezdést látva sokan kételkedtek korábban). A Premier Leagueben végül a 4.helyen végeztek, amivel biztosították a BL-ben való indulásukat.

Az 2007/2008-as idény véget ért, Fernandót pedig jelölték az 2008-as EB-n induló spanyol keretbe. A svájci és ausztriai közös rendezésű Európa Bajnokságnak nagy reményekkel néztek elébe a spanyolok, hiszen rengeteg idő, 44 év telt el azóta, hogy válogatott szinten nem tudták meghódítani Európa csúcsát. A csoportkörben 100%-osan teljesítő spanyolok kíváló formát mutattak és gyönyörű focit játszva jutottak döntőbe, ahol a német válogatottat legyőzve sikerült hazavinniük a trófeát. A Luis Aragones vezette spanyol csapat 1:0-ra diadalmaskodott a németek felett, a találkozó egyetlen gólját Fernando Torres szerezte. Az U16-os és az U19-es EB-döntőt követően tehát ismét egyedül "A Kölyök" döntötte el a mérkőzés kimenetelét, s ezzel az Európa Bajnoki trófea helyét.

Decemberben Fernando átélhette karriere egyik legfontosabb pillanatát, felkerült ugyanis a FIFA Év Játékosa díj jelöltjei közé. A harmadik helyen végzett C.Ronaldo és Messi mögött, de ez így is hatalmas eredmény volt a számára.

Beköszöntött a tavasz és a Vörösök is új erőre kaptak. Előbb a Bajnokok Ligájában a Real Madriddal sorsolták össze őket és Torresnek végre sikerült elégtételt szereznie a régi ellenféllel szemben, majd ugyanebben a hónapban, márciusban Fernando 60-szoros válogatottá vált spanyol színekben, ezzel ő lett a legfiatalabb játékos, aki elérte ezt a mérföldkövet.
A Liverpool a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőkig jutott, ahol - mint az azt megelőző szezonban - ismét a Chelsea állította meg őket. Közben a bajnokságban több nagy gólarányú győzelmet is arattak. Szoros küzdelemben, de végül a Manchester megvédte bajnoki címét, a Vörösök csak a második helyen végeztek. Fernando a Liverpool utolsó meccsén lőtt góljával elérte az 50-es álomhatárt, nem sokkal ezt követően pedig behívták a dél-afrikai Konföderációs Kupán induló spanyol keretbe.