Életrajzok - Carles Puyol

Teljes neve: Carles Puyol Saforcada
Születési hely és idő: Pobla de Segur 1978. április 13.
Pozíciója: középhátvéd, jobbhátvéd
Magassága/testsúlya: 178 cm/80 kg

Napjaink egyik legnevesebb középhátvédje, emberfogója a katalán Carles Puyol, aki mindig szóba kerül, ha a drukkerek vagy szakemberek elszántságról, klubszeretetről, lelkesedésről, megbízhatóságról ejtenek szót.
A törzsgyökeres katalán családba született „Charlie” szülőhelyén, Lleida külvárosában kezdett el futballozni a La Pobla de Segur nevű kis klubban, de nagyon hamar a Barcelona akadémiájára, a Masiába került. Egy korcsoportban, egy csapatban játszott Gabrival, Thiago Mottával, Xavival, Luis Garciával, José Reinával, később Andrés Iniestával és Presas Oleguerrel. Velük került a felnőttek közé, többségükkel a válogatottba is. Már 1997-ben, 19 esztendősen tagja volt egy BL-mérkőzésen a profik keretének, de akkor, a Dinamo Kijev ellen csak a kispad volt osztályrésze.

Nem is volt könnyű dolga, hiszen akkoriban középen Miguel Angel Nadal és Fernando Couto, jobb szélen Abelardo, Michael Reiziger és Albert Ferrer állta útját kezdőbéli álmainak. Így aztán első bajnokiját a nagyok között csak 1999-ben vívhatta, addig a Barcelona B-ben edződött, míg lelkes játékára fel nem figyelt Luis van Gaal. Az öntelt holland szakember az új idény első fordulójában, a Real Madrid ellen, ráadásul idegenben vetette az akkoriban jobbhátvédként fungáló Puyolt, de a fiatal remekül helytállt Sávio ellenében, s hamar a szurkolók kedvence lett, kiszorítva Reizigert.

Két ok miatt lett hamar példakép: egyrészt kiváló „radír”, emberfogó lett belőle, aki a támadásokat is megfelelően tudta segíteni, másrészt sokszor ő volt az egyetlen katalán származású játékos a kezdőben. A következő évben világklasszissá nőtte ki magát, a Real elleni derbin, egymilliárd TV-néző szeme láttára levette a pályáról a disszidens Luís Figót. Tagja lett az U-21-es válogatottnak, akikkel 2001-ben Európa-bajnoki bronzérmet nyert, novemberben a hollandok ellen a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Három vb-selejtezőn szerepelt, majd a deporos Manu Pablo sérülése miatt az ázsiai tornán négy mérkőzést kapott José Camacho kapitánytól.

Természetesen láthattuk őt a 2004-es Eb-n is, ahol szintén nem okozott csalódást, pedig középhátvédként és jobbhátvédként is helyt kellett állnia. Igaz, hozzá volt már szokva a változatossághoz: a Barcában az idő tájt néha Phillip Cocu mellett középhátvédet, néha Reiziger helyett jobbhátvédet kellett játszania, sőt, nem egyszer megesett, hogy balhátvédként vagy védekező középpályásként lépett pályára! 2002-ben az uefa.com-on megválasztották az év jobbhátvédjének, cserébe a vezetők öt évvel meghosszabbították szerződését, a hírek szerint négymillió eurón felüli éves keresettel.

Amikor klubja az anyagi csőd szélén állt, 25 millióért árulták őt, aminek hősünk nem örült, de azt nyilatkozta, hogy ha a klubnak erre van szüksége a túléléshez, akkor szívesen távozik. Szerencséjére maradt, ami egy újabb bajnoki aranyat és Év csapata-tagságot eredményezett számára, amit egy idény múlva egy BL-arannyal és harmadik UEFA Év csapata-tagsággal is megspékelt. Ám a 2006-os világbajnokság rosszul sikerült számára: a csoportmérkőzéseken rutinból eljátszott ugyan (még egy gólpasszt is adott Ukrajna ellen), ám a franciák elleni kieséskor Zidane a harmadik gól előtt igencsak becsapta.

A 2004-2005-ös szezon kezdetén a játékostársak megválasztották csapatkapitánynak. Érdekesség, hogy harciassága miatt a helyi Barcelonai Sárkányok amerikai-futballklub is vele népszerűsíti magát. "Puyí" kétségkívül a nézők között is az egyik legnépszerűbb játékos, a Barca iránti elkötelezettsége, klubhűsége miatt sokan példaképként tekintenek rá. A pályán (és azon kívül is) megbízhatóságáról híres, védőmunkája a maga posztján páratlan. Igazi vezéregyéniség, a legnehezebb helyzetekben is folyamatosan bíztatja társait, akikkel kiválóan megérteti magát. "Charlie" Puyol a mai futballban egyedülálló személyiség, s egyértelműen a Barca oszlopa. Hiánya érezhető, s ha pályán van, nagy pluszt ad személyiségével és játékával társainak.

A ’Tarzan’ becenévre hallgató katalán a 2004-06 közötti időszakban kimagaslót nyújtva vezette a Klubot, és a csapatot. 2006-ban a BL-idény legjobb védőjének választott csapatkapitány élete formájában játszott. Középső védőként, karmesterként irányította csapatát. A következő két idényben, főleg 2007/08-ban teljesítménye haloványabbra sikerült, igaz, a csapat egésze sem nyújtott emlékezeteset. Az elnyert egyéni és csapatbeli címek után jött az elkerülhetetlen hullámvölgy, amit - remélhetőleg- a 2008/09-es szezontól egy hullámhegyre való felkapaszkodás követ.

A ’cséká’ legfőbb feladata a megújuló védelem irányítása, és a csapategység, a belső harmónia újbóli megerősítése lesz. 2008-ban Puyol a spanyol válogatottal is felért a csúcsra. A nyári Európa-bajnokságról aranyéremmel a nyakában tért haza, ami remélhetőleg a Barca-beli teljesítményére is üdítőleg fog hatni. Az EB-n ugyanis bebizonyosodott, hogy gyorsasága, helyezkedési képessége és harci szelleme nem kopott meg: az általa irányított spanyol védelem csak 3 gólt kapott az EB-n, a kieséses szakaszt pedig kapott gól nélkül abszolválta.