Életrajzok - Iker Casillas Fernández

Születési hely és dátum: Madrid, 1981. május 20.
Pozíciója: kapus
Magasság és testsúly: 185 cm/70 kg

Iker Casillas napjaink talán legjobb kapusa, levetkőzve ifjúkori szeleburdiságát és árnyék-kifutásokra valóhajlandóságát, ráadásul a klubhűség egyik mintaképévé is vált. Jelenleg a Real Madrid és a spanyol válogatott első számú kapusa. Ő a válogatott csapatkapitánya, valamint a Real Madridban is rá hárul ez a szerep, ha Raúl és Guti nem játszik. Gyors, intelligens, kapuja szinte bevehetetlen. Villám reflexekkel rendelkezik és a nagy tét alatt sem roppan össze. Nem bizonytalanítja el, ha rutinosabb védője hibázik előtte és remekül kezeli az egy-egy elleni szituációkat is. Sokak szerint a világ legjobb kapusa, de legalábbis a legtöbb futballrajongó a legjobb három között tartja számon. Nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye figyelemre méltó. Nincsenek sztárallűrjei, a gyerekek igazi példaképe.

Casillas a századvég egyik legnagyobb tinikarrierjét futotta be, hiszen alig öt hónap alatt, 18 esztendősen a névtelenségből BL-győzelemig és médiasztárságig röpült. A madridi születésű Iker egyébként már nyolcévesen a Real játékosa volt, innen került be a világszerte sikeres U-válogatottakba. Nyolc év elteltével már tagja volt a felnőttek Rosenborgba utazó keretének, példaképeivel, az édesapjával egyidős Manu Sanchíszal és Fernando Hierróval egyetemben. Akkoriban főállásban az ifjúságiak között és Real C-ben védett, és edzője, a legendás Paco Buyo már akkor nagy jövőt jósolt neki. Egy idény múlva a felnőttek között is bemutatkozhatott, majd korosztályával világbajnoki címet szerzett.

Vicente del Bosque mester 1999-től kezdőként számolt vele, majd a portás a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott és számtalan egyéni díjat nyert, de klubjában némi formahanyatlás következtében át kellett adnia helyét Césarnak. Casillas a kispadról beugorva is a 2002-es BL-döntő hőse lett, majd miután Santi Canizares lábát szétvágta egy ráejtett arcszeszes üveg, a világbajnokságon is kapuba állhatott. Hiába no, akit csak a Szerencse gyermekeként becézgetnek… Iker Ázsiában is remekelt: a szlovénok elleni nyitómeccsen nyolcasra értékelték teljesítményét, az írek elleni nyolcaddöntőben pedig egyenesen élete legjobb formájában parádézott, ugyanis a rendes játékidőben Ian Harte, a hosszabbítás után David Conolly és Kevin Kilbane tizenegyesét is megfogta.

A Realba hazatérve No 1. maradt, sőt, a 2003-as esztendőben emelkedett világklasszissá. A következő idényben a „galaktikusok” szégyenletes formája rá is negatív hatással volt, májusban jó néhány potyával járult hozzá egy-két nagyobb gólarányú vereséghez. A portugáliai Európa-bajnokságon nem lehetett rá panasz, és a következő idény újfent csúcsformában játszotta végig. A bajnokságban talán csak egyetlen gólnál hibázott, de éppen a Barca elleni idegenbeli rangadón. A Barcelona, a Juventus és a Manchester United is tett ajánlatot érte, megafizetést ígérve, a madridiak meg is hosszabbítottak szerződését, megadva számára is a klubbéli topbért, az 5.5 millió eurót.

„Csak hogy tisztába tegyük a dolgokat: én gyermekkorom óta Real Madrid-szurkoló vagyok, és azzal életem legnagyobb álma valósult meg, hogy ennek a klubnak a mezét viselhetem. Azt szeretném, hogy a Realtól vonulhassak vissza, és ezzel mindent elmondtam a szerződés-hosszabbításról” – zárta rövidre a dolgot. Klubjában a 2005-06-os idény legkiegyensúlyozottabb teljesítményét nyújtotta, a válogatottban a vb-selejtezők mind az 1080 percét végigjátszotta, egyedüliként a hispán nemzeti csapatból. A németországi tornán sem tudott hibázni, igaz, az első két csoportmérkőzést gyakorlatilag végigunatkozta.

Edzője megadta Canizaresnek a búcsúfellépés lehetőségét a Szaúd-Arábia elleni, tétnélküli 90 percre, de Iker a franciákkal vívott nyolcaddöntőre visszatért, és egyik kapott gólról sem tehetett. Védéseit messze földön megsüvegelik, a Manchester United 40 millió eurós konkrét ajánlatot is tett érte, amit elnöke, Ramón Calderón kapásból visszautasított és új kontraktust írt alá a portással. Igaz, nem sokkal később egy egyetemen pellengérre állította: „… és itt van például Iker Casillas, akinek az évi fizetése kilencmillió euró, Diego López ellenben csak háromszázezer eurót tehet zsebre”.

Pedig Iker volt a legmegbízhatóbb ember a keretben, aki Puskás Ferencre is méltóképpen emlékezett: „Fiatal koromban sokat hallottam Panchóról. A Real Madrid egyik legnagyobb alakja volt, el sem tudom mondani, milyen büszkeséggel tölt el, hogy abban a stadionban lépek pályára hétről hétre, amelyben ő futballozott”. A 2008-as bajnoki címben is főszerepet vállalt Casillas, a válogatottból is kiszoríthatatlan volt, tíz Eb-selejtezőn szerepelt. A tornán sem tudott hibázni, most is fogott tizenegyest és méltán lett a versengés legjobb kapusa.

Az év végi szavazásokon ennek megfelelően tarolt, az Aranylabda-szavazások a negyedik helyen végzett, majd klubjában egészen tavaszig kiválóan védett, ám akkor társai betlikedve Casillasra is ráragadt.
A mai napig a legszerényebb világsztárok egyike, jellemző módon már kezdő volt a Realban, amikor még mindig kerékpárral járt edzésekre. Beceneve a spanyol sajtóban „A kadunai kajmán”, utalva a nigériai ifjúsági vb-n a ghánaiak elleni tizenegyespárbajban nyújtott remek teljesítményére.