Születési hely és idő: Camas, 1986. március 30.
Pozíciója: jobbhátvéd, középhátvéd
Magasság és testsúly: 183 cm/73kg
Sergio Ramos kétszeresen is csúcsot döntött 2005 nyarán: egyrészt ő volt a megalomániás Pérez elnök első spanyol igazolása első madridi regnálása alatt; másrészt hispán hátvédért még soha nem adtak 27 millió eurót. Ezzel a világranglistán minden idők hatodik legdrágább védője lett, a spanyol játékosok közül pedig csak Gaizka Mendietáért fizettek többet (ezt azóta is igen bánják Rómában, a Laziónál). Pérez a hatalmas összeggel biztosra ment: Ramos jobbhátvédként és középső védőként is képes remek teljesítményre, a válogatottban is stabil kerettagnak számít.
A Sevilla B-ből a 2003-2004-es szezonra került fel a felnőttek közé a sokszoros utánpótlás-válogatott legényke, de csak februárban esett át a tűzkeresztségen. Első idényében hét bajnokit játszott, de már ekkor is sokaknak feltűnt megdöbbentő magabiztossága, magassága ellenére is megfelelő gyorsasága, illetve az, hogy mennyire ügyesen segíti a támadásokat. Nyáron a hispán U-19-es nemzeti csapattal Európa-bajnok lett, de rendszeresen tagja volt az U-21-es gárdának is, így Joaquín Caparrós mester már kezdőként számított rá a következő szezonban. A Sergio Ramos, Javi Navarro, Pablo Alfaro, Aitor Ocio féle védelem a La Liga egyik legjobb sorának számított, tagjai állandó belépővel rendelkeztek a Hét válogatottjába.
Közülük Ramost dicsérhették leggyakrabban: Iker Casillasnak lőtt hatalmas bombagóljára az egész világ felkapta fejét, a bajnokságban és az UEFA-kupában is remekelt – nyáron az UEFA benne látta a 2005-06-os spanyol bajnokság legjobb fiatalját! Salamancában a Kína elleni barátságos mérkőzésen a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. A korábbi 55 évben nem akadt nála fiatalabb debütáló, beleértve a két tinizsenit, a 17 évesen befutott Raúlt és a 18 esztendősen már BL-aranyos Iker Casillast is (később éppen jó barátja, Cesc Fabregas döntötte meg rekordját).
Luis Aragonés kapitány Míchel Salgado első számú cseréjeként számolt vele, először a Szerbia elleni vb-selejtezőn dobta be a fiatalt a mélyvízbe, ahol Ramos kiválóan helytállt, pedig Mateja Kezsmannal és Dejan Sztankoviccsal nézett farkasszemet. Ekkor már fél Európa rá vadászott (Ramos búcsúképpen az utolsó fordulóban még betalált Casillasnak), s 27 millió eurós kivásárlási ára sem az Arsenalt, sem a Manchester Unitedet nem riasztotta el. Főleg Alex Ferguson szerette volna őt Angliába költöztetni, Wenger pedig "Superkidet" régi sevillai cimborájával, Cesccel próbálta meg Londonba csábíttatni.
Viszont Pérez elnökkel senki sem tudott versenyre kelni: hosszas alkudozások után, melyek 10 millió euróról indultak, az átigazolási szezon végnapjaiban a madridiak megadták a kért 27 millió eurós összeget, így a két bátyja, René Ramos és Brave Pedro által képviselt Ramos nyolc évre Madridba került. A transzferre a pénzt egyébként Michael Owen eladásából kerítette elő a királyi klub, hiszen az angol aranylabdást 24 millióért adták el a Newcastle Unitednek. Ramos kitöltött, lepecsételt átigazolási papírjait alig 31 perccel éjfél, a határidő lejárta előtt adták le a szövetségnél.
Az akkori edző, Wanderlei Luxemburgo többször is megpróbálta eladatni a vezetőséggel Salgadót (aki Ramos elől kis híján a Juventusba menekült, ahol csöppet sem voltak akkoriban elégedettek Jonathan Zebinával), de Ramos helyét végül Ivan Helguera mellett, középen találták meg. Ennek megfelelően az új fiú kapta meg Fernando Hierro legendás 4-es mezét. „A kedvenc számom a 4-es. Hatalmas dicsőség Hierro örökébe lépni” – nyilatkozta a madridi reptéren a fentieknek megfelelően évi négymillió eurós fizetést kiérdemlő védő. Az előjelek biztatóak voltak számára: a Real Sevillából igazolt sztárjai, Paco Buyo, Ivan Zamorano, Davor Suker beírták már magukat a klub aranykönyvébe, Ramos pedig a legjobb úton van e felé.
Első idénye nagyon jól sikerült: Iker Casillasszal együtt azon kevesek közé tartozott, akiknek játékát csak ritkán lehetett kritizálni; emellett összesen négy vb-selejtezőn lépett pályára, San Marino ellen duplázni is tudott. A németországi tornán pedig egyenesen alap- és húzóember volt, pedig Salgado sérülése miatt Tunézia ellen jobbhátvédként kellett helytállnia, azon a poszton, ahol már nagyon régen nem futballozott. Madridba hazatérve egy világbajnok társat kapott Fabio Capellótól Fabio Cannavaro személyében, ám éppen fordítva történt minden, mint ahogyan azt vártuk: a sokat bakizó olasz mellett Ramos jelentette a megbízhatóságot, ráadásul év végéig ötször volt eredményes.
A bajnoki cím megvédésében is kulcsszerepe volt, a Getafe ellen győztes gólt szerzett. Tizenegy Eb-selejtezőn szerepelt, kiváló védőmunkája mellett két találatot is neve mellé véshettek a statisztikusok. A tornán a jobb oldalt kellett helyt állni, néha középpályásként, és ez nem volt ínyére. Később belelendült, különösen az olaszok elleni elődöntőben parádézott, a fináléban viszont az elején kis híján gólt rúgatott Miroslav Kloséval. Következő idénye nem volt a legsikeresebb, de rá nem lehetett panasz, bár tavasz végére ő is megingott egyszer-kétszer. Az év végi szavazásokon több szervezet álomcsapatába is bekerült, méltán.
A Puskás Ferenc halála utána első bajnoki mérkőzésen az 5. percben José Antonio Reyes passzából fejelt egy szép gólt, majd megcsókolta a fekete gyászkarszalagot és az egek felé intve búcsúzott el a magyar világklasszistól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése