Születési hely és dátum: Fuentealbilla, 1984. május 11.
Pozíciója: középpályás
Magasság és testsúly: 169 cm/64 kg
A kis Andrés 12 esztendős korában, 1996-ban érkezett az Albacetéből a La Masíába, a Barca utánpótlás-akadémiájára, majd a különböző korosztályok végigjárása után 2001-ben került fel a B-csapatba. Azonnal ő lett a B-csapatban az első számú irányító – egy ideig Carles Puyol és Xavi is azt a gárdát erősítette. 2002 októberében, a BL-ben mutatkozhatott be először a nagyok között, az FC Bruges elleni belgiumi mérkőzésen. A győztes csapatban érett, jó játékkal rukkolt elő, gyorsan ki is kikiáltották a jövendő spanyol futballsztárjának. Szűkebb hazájában már ekkor is ismert volt neve, hiszen egy évvel azelőtt U16-os Európa-bajnok lett, majd első felnőttek között töltött éve után az U19-esek között is felülhetett Európa trónjára.
Bár klubjánál épen ekkoriban volt nemzedékváltás, Iniesta nem tudta maradéktalanul kihasználni, mert éppen egy másik saját nevelésű játékos, Xavi tartotta távol a kezdőből. Főleg a védekezés terén kellett sokat fejlődnie, lövései sem voltak eléggé erősek, igaz, cselei és ütempasszai élményszámba mentek már akkor is. Érdemei elismeréseképpen az U21-es válogatott csapatkapitánya lett, ott volt a 2003-ban a korosztályos vb-n ezüstérmet szerzett gárdában, sőt, beválasztották a torna álomcsapatába is! Megszerezte első gólját is a felnőttek között a Valladoid ellen április 10-én, mindemellett 11 mérkőzéssel járult hozzá a bajnoki ezüsthöz – főként Ronaldinho cseréjeként számítottak rá az irányító posztján.
Nagyon kedveli játékát jó barátja, Xavi, aki már első „profi” tréningjük után nem győzte dicsérni őt: „Meglepett minket jó formája az edzéseken és az edzőmeccseken. Könnyen elfelejtjük, hogy még csak 18 éves. Olyan játékos, aki mindig tudja, hogyan kell megoldani a szituációkat. Mindenki igen elégedett vele”. Így hősünk Frank Rijkaard mester első számú csereembere lett 2004-re a középpályán, ám kezdőként még sokáig (egészen Xavi súlyos sérüléséig) nem szavazott neki bizalmat a holland. Nem is volt egyszerű dolga Andrésnek, amíg a nagy trió (Xavi, Deco, Ronaldinho) előtte állt a sorban, hiszen csak esetleges sérülésükkor vagy pihentetésükkor volt reális esélye kezdőként kifutni a gyepre.
Mindenesetre a tény, hogy szinte az összes La Liga- és BL-mérkőzésen, ha néha csak perceket is, de játszhatott, azt bizonyította, komolyan számoltak vele Barcelonában – sőt, összességében a holland mester senkit nem küldött annyi alkalommal pályára a bajnokságban, mint Iniestát! Két emlékezetes pillanat szezonjából: a Chelsea ellen Rijkaard csatárként számolt vele Londonban, ahol Andrés a 73. percben egy megalázó kötény osztott ki William Gallas-nak, majd bődületes kapufát lőtt; a Real ellen is volt egy csodás cselsorozata, amikor négy fehér mezest is megbolondított a kezdőkörben, de végül elvesztette a labdát. David Beckham ebből indította negyedik hazai gólt hozó ellentámadást...
„Ha Iniesta kissé higgadtabb lenne szorongatott helyzetben és akkor, amikor már csak a kapussal szemben áll, bekerülne a válogatottba is” – szólt akkori szentenciánk. A fejlődés (no meg persze hozzáértésünk) jeleként a 2006-os világbajnokságon is találkozhattunk vele, köszönhetően nem kis részben annak, hogy a hispán nemzeti csapat hiányposztján, irányítóként futballozik. Ám Németországban mindössze a tét nélküli Szaúd-Arábia elleni csoportmérkőzésen léphetett pályára, ahol igencsak gyengén futballozott. Pedig a spanyol bajnokságban nem ezt szoktuk meg tőle, hiszen (Ronaldinho és Deco mellől) még Xavit is kiszorította 2006 közepére. Iniesta a vb utáni őszön olyan jól és gólerősen futballozott, hogy több újságíró szerint ő volt a bajnokság ezen szakaszának legjobb játékosa, a válogatottban pedig Anglia ellen egy csodálatos gólt szerzett!
Respektje egyre nagyobb: 2006 nyarán a Joan Gamper Kupán ő volt az FCB csapatkapitánya. Frederic Giuly eligazolása után megkapta kedvenc mezszámát, a 8-ast, de a 2007-08-as idényben ennek ellenére is akadtak gyengébb mérkőzései. A 2007-ben az Év legjobb fiatal játékosának is megszavazott Iniesta a válogatottban szép lassan alapemberré vált, hiszen 11 Eb-selejtezőn szerepelt s három igen fontos gólt is lőtt. A tornán végleg befutott, bekerült az álomcsapatba is. Ha egy kissé higgadtabb helyzeteinél, az Eb-aranylabda is az övé. Klubjával 2009 tavaszán felugrott a futballvilág trónjára, teljes mértékben megérdemelten – a cél a 2010-es világbajnoki arany. A 2009-es elővilágbajnokságot, a Konföderációs Kupát sérülése miatt mindenesetre ki kellett hagynia. A Barcelonával begyűjtött még egy bajnoki elsőséget a 2009-10-es szezonban, a vb előtt sérüléssel küszködött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése