– Nevezhetjük a vasárnapit pályafutása legfontosabb napjának?
– Azt hiszem, igen. Érzem a pillanat súlyát, s nem csak én, hiszen tudjuk, hogy egyedülálló lehetőség előtt állunk. Megpróbálunk élni vele.
– Jelent-e külön ösztönzést, hogy a válogatott története során először lehet világbajnok?
– Ilyenkor nincs szükség pluszmotivációra, az alkalom önmagában elegendő hajtóerő ahhoz, hogy a pályán mindenki kitegye a lelkét. Tisztában vagyunk vele, hogy vébédöntőből nem sok jut egy-egy labdarúgónak pályafutása során.
– Mivel múlták felül az elődöntőben a németeket? Türelemmel?
– Arra szükség volt, az biztos. Próbáltuk minél többet birtokolni, járatni a labdát, számítottunk rá, hogy ha higgadtak maradunk, eljön a mi pillanatunk, és az ellenfél kapuja elé kerülünk. A terv bevált, Puyol fejesével sikerült feltörnünk a reteszt.
– Hogyan értékeli a találkozón bíráskodó Kassai Viktor és segítői teljesítményét? Mindkét oldalon akadt helyzet, amelyet egyesek tizenegyesnek láttak.
– Én nem szeretnék ítélkezni, csak azt tudom, hogy a bírónak mindig hatalmas nyomás alatt kell meghoznia döntéseit. A németek elleni egyébként kivételesen nyugodt mérkőzés volt, a játékosok között nem is alakult ki feszültség. A döntőn bíráskodó Howard Webbre és az elődöntős játékvezetőkre is igaz, hogy aki odáig eljut, nem érdemtelenül teszi.
Forrás: nso.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése